Egykor évekig spóroltak rájuk, majd nagyjából ugyanennyit vártak is, míg megérkeztek és át lehetett venni őket valamelyik Merkúr telepen. Aztán jöttek-mentek az évek, szaporodtak a bajok, míg egy anyagi, vagy egyéb szempontból kritikus probléma miatt aztán mentek a bontóba, vagy hátratolták az autót a kert végébe. Ott nem zavar senkit, egyszer meg majd úgyis megjavítják.

Van, aki még egy roncs Trabantot is szépnek tud fényképezni - fotó: Holdasi-Szabó Zsuzsa

Minden rendes autóbuzi elmerengett már azon, mennyire klassz lenne egy gombokért vásárolt, elhagyott tanya félreeső épületében ujjnyi vastag porral belepett autóritkaságokat találni. Bár néha valóban történik ilyen, de jellemzően nem Magyarországon. Itthon legfeljebb szivaccsá rohadt Ikarus, esetleg valami szutyok szocialista romhalmaz kacsinthat ki a kert végi csalitosból. Bár ezeknek is van varázsa, de az Isten lábától nagyon messze vannak ezek a fogások. Kevés kivételtőn eltekintve szépen csengő kassza helyett inkább kongó zseb lesz a projekt vége.

Ebből már lehet akár pénz is

Hiszen jellemzően nem azzal a szándékkal állítanak le a hátsó kertben mindenféle autókat, hogy 10-30 évig ott parkoljanak, aztán majd mekkorát néz a világ, amikor előkerülnek onnan, tipptop állapotban. Minden autó úgy kezdi, hogy csak egy kicsit félreállítják, hogy ha majd lesz rá pénz, akkor gyorsan rendbe teszik. Na, ez az, ami vagy sosem történik meg, vagy csak nagyon sokára.

Szerencsétlen Ikarus nincs túl jó bőrben. A világ összes pénzét rá lehetne költeni, hogy újra kinézzen valahogy

Gyerekként én imádtam az út szélén hagyott, egyre jobban lecsupaszodott autótetemeket. Remekül lehetett velük autós üldözőset játszani, tekergetni a kormányt, üvöltve taposni a gázpedált, sikítva farolni, nénózva kergetni a menekülő haramiákat.

A belseje sem néz ki túl fényesen – Magyar Péter

Szintén gyerekkori élmény a Margit híd budai oldalán, valahol a Frankel Leó út végén állt egy egérszürke, 109-es SIII-as Land Rover. Ugyan ez nem volt roncs, csak elárvult, megbízhatóan ugyanott parkoló, így rengeteg időt töltöttem azzal, hogy nézegettem a mohásodó ablaktömítéseit, a rajta, alatta gyűlő koszt és közben arról álmodoztam, hogy meg kéne szerezni, rendbe tenni, aztán boldogan ide-oda autókázni vele, bejárni Afrikát.

Hosszú éveken keresztül állt ez a Land Rover a Margit híd budai oldalához közel. Egyes hírek szerint ma sem mozdul, de most már egy kertben parkol

Aztán nagyobb koromból is van alaposan beivódott roncsautós élményem, amikor már megvolt az első Trabantom és a cimborámmal valami szerelésnek nevezett kókányolás közben pancser módon elnyaltuk a gyújtógyertya menetét a hengerfejben. A sopánkodás után fogtunk egy 17-es dugókulcsot, kerékpárra pattantunk, majd elindultunk a Tétényi fennsík felé, kibelezett roncs Trabit keresni. A 90-es évek elején ez nem volt annyira nehéz, így két óra tekerés után már meg is volt a megfelelő cseredarab. Aztán később a Land Roveremet is roncsként vettem, egy gyöngyösi szemétdombról. Jó nagy marhaság volt, de végül mégsem bántam meg. De nem akarom megtudni, mennyit költöttem már rá.

A Land Rover épp most menekült meg egy szemétdombról.

Hogyan tegyünk el autót?

Ha már úgy dönt valaki, hogy az öreg, ki tudja milyen állapotban lévő autóját időkapszulaként próbálja eltemetni az utódainak, vagy csak magának, befektetésnek, akkor érdemes úgy csinálni, hogy az autó többé-kevésbé meg is maradjon, és évtizedek múlva nem egy szitává rohadt, egér lakta hulladékkupac maradjon csak a kocsiból.

Van, aki nagyüzemben tolja a régi autók betárazását. A kép valahol Bulgáriában készült, egy Pirin túráról hazafelé

A legjobb, ha a gyógyszerekhez hasonlóan száraz, hűvös, fénytől védett helyen tároljuk az autót. Fedett helyen, bár a szilárd beton alap többet számít, mint a lefedés, abból nem párolog folyamatosan a nedvesség. A Nap leginkább a fényezést kezdi ki, de a műszerfal műanyagjai is megrepedezhetnek az UV sugárzástól.

Jó ötletnek tűnik, de mégsem az ponyva alá tenni az autót

Aki volt katona, az még emlékezhet rá, hogy a konzerválás egyik legolcsóbb módja, ha a fémet rendszeresen átdörzsöljük gázolajjal. Ez nagy valószínűséggel megvéd a rozsdától, nem is drága, legfeljebb büdös. Kevés, nagyjából 10 ml olajat lehet a hengerbe is önteni a kicsavart gyertya lyukán keresztül, és a szívó-, valamint a kipufogó oldali nyílásokat is jó, ha valami olajban tocsogó ronggyal bedugaszoljuk. Ezt nem valószínű, hogy bármiféle állat megkívánná a híres csehszlovák olajfalókon kívül:

Az autó fura dolog, nemcsak használat közben romlik az állapota, hanem akkor is, ha csak úgy áll. Össze-, szét-, rá-, lerohad, attól függően, hogy mit nem kellene csinálnia. Jót tesz a motornak, ha pár hetente, havonta átforgatják, akár kurblival is. A hosszú állásban a rugók is tönkremehetnek, ezt a felbakolással lehet elkerülni. Ha ez még nem lenne elég, akkor még a tankban lévő benzinnel is illik csinálni valamit, hogy a tank aljában lerakódó víz ne okozzon korróziót. Ja, és a fékek is jó eséllyel elromlanak majd. Aztán még a kárpittól is távol kell tartani a gonoszt. Szóval inkább ne állítson senki a kert végébe autót, mert nem éri meg. 1000 befőttként eltett autóból talán egyből lesz ismét valami vállalható járgány.

Kerítés mögött szomorkodó Mercedes busz. Jó ideje nem mozdult már

És te hogy állsz a roncsokkal?

  • Sosem tartanék egy ótvaros roncsot a kertemben
    56%
  • Nekem is van egy, nemsokára rendbe teszem – mehehe
    29%
  • Nekem nincs, csak a szomszédomnak. Küldök is róla képet rögvest
    15%

És te hogy állsz a roncsokkal?


Forrás: Vezess