Namíbia Dél-Afrika nyugati partján, fekszik, átszeli a Baktérítő. Az ország területének naagy része sivatag, kivéve a folyók partvidékét és a Bozótos néven ismert északkeleti részt. Ez a Föld második leggyérebben lakott országa, csak Mongólia előzi meg kihaltság terén: négyzetkilométerenként kb. 2,7 lakosa van. (Magyarországnak 107.) Namíbiában baloldali közlekedés van, a városokban széles, aszfaltozott utakon zajlik a forgalom, vidéken viszont néhány aszfaltozott illetve döngölt só-murva burkolatú útból áll a hálózat. A többi út földút, vagy semmi, csak a tengerparti homok, a sivatag kavicsa, esetleg maga a folyómeder.

Európai autóbuzi szemmel (és nekem olyan van) nagyon érdekes ez az egész. A Toyota LandCruiser nemzetközi sajtóbemutatóján (a cikk az autóról itt olvasható) nem csak az új terepjárót, hanem a forgalmat, a helyi járműveket is sokat fotózgattam. A kint töltött pár napban ugyan nem láttunk se elefántot, se oroszlánt, se vízilovat, de bánom is én – amikor láttunk például olyan LandCruisert, mint ez:

(Katt a képre, aztán katt tovább: jó étvágyat kívánok kedves automán olvasóinknak a további százegynhéhány fotóhoz egy nagyon távoli, nagyon fura ország közlekedéséről!)

A rozsda és az aszfaltozott utak elenyésző aránya a közlekedésben zabálja az autókat Namíbiában. Ennek ellenére kevés az igazán tré állapotú autó az utakon, ez a gyönyörű zombi messze a legdurvább kinézetű dolog volt, amit a kint töltött pár napban láttam

És végül egy kedves helyi himnusz a vágyak Toyotájához, egy Cressidához, ami valami olyan menőség volt arrafelé a maga idejében (’80-as évek vége), mint nálunk ma egy S8-as Audi:

Namíbia nagyon jópofa hely, nagyon érdekes, nagyon idegen, de imádtam ott lenni és főleg imádtam autózni ebben a hatalmas, de alig lakott országban. Nem mondom, hogy a legkézenfekvőbb autós turisztikai célpont a világban, de ha felmerül a lehetőség a meglátogatására, ki ne hagyja senki! Minden itt töltött, minden itt levezetett pillanat élmény. Itt akkor is történik valami, amikor nem történik semmi.