1990. január 13-án írta alá Suzuki Oszamu gyártulajdonos, Medgyessy Péter, az utolsó MSZMP-kabinet miniszterelnök-helyettese, és Lepsényi István, az Autókonszern Rt. ügyvezető igazgatója a leendő magyarországi vegyesvállalat alapmegállapodását.

-Óriási vita volt belőle a kormányban. Olyannyira, hogy az ipari miniszter ellenezte is a beruházást – mondja a Vezess.hu-nak ma Medgyessy Péter, későbbi kormányfő.
-Meglepő hozzáállás. Miért ellenezte?
-Egyszerűen nem bízott eléggé abban, hogy Magyarország képes egy ilyen szintű beruházás megvalósítására.

22 fotó

– Miként zajlottak a tárgyalások 1989-ben egy kapitalista, multinacionális japán vállalat vezetői, és az akkor még kommunista, állampárti irányítású kormány között?
– Akkor már egyértelmű volt, hogy rendszerváltás lesz, és a japánok abszolút képben voltak a hazai folyamatokkal kapcsolatban. A Németh-kormány pedig, aminek a miniszterelnök-helyettese voltam, egyértelműen deklarálta, hogy szakértői kormány, és ennek megfelelő döntéseket hoz – feleli Medgyessy.
– Azt állítja, hogy nem szólt bele a párt a kormány akkori gazdasági döntéseibe?
– Nem szólt bele.

– Milyen pozícióban kezdett, és mennyi volt a fizetése? – kérdezem Rozsnyai Istvántól, aki azon maroknyi Suzuki-alkalmazott egyike, aki a kezdetektől a cégnél dolgozik.
– Hegesztő üzemi technológusnak vettek fel 1991 októberében, olyan 30 ezer forint körüli bérrel kezdtem.
– Mi az első emléke?
– Hát hogy rettentő, gumicsizma-marasztaló sártenger volt még a csarnok helyén.
– Mit jelentett 1991-ben bekerülni a Suzukihoz?
– Természetesen rangot jelentett egy, az autógyártásban világszínvonalú, és teljes gyártási technológiát Magyarországra elsőként behozó cégnél dolgozni. Csak mondom, technológusként a felvételi – egyik – kizáró feltétele volt az angol nyelvű elbeszélgetés.
– Ma mit csinál?
– Én vezetem a Hegesztő Üzem mérnökségét.

– Mire emlékszik az aláírási ceremóniából?
– Arra, hogy nem volt semmiféle ünnepélyes ceremónia – mondja Medgyessy. Suzuki Oszamu és a teljes stábja bejött az irodámba, és ott írtuk alá a vegyes vállalatról a megállapodást.
– Önök akarták Esztergomot, vagy a japánok találtak a helyszínre?
– Esztergom akkor alulfejlett térség volt, ezért terjesztettük eléjük a várost. Nagyon jó ötletnek tartották.
– A rendszerváltás óta ide települt megaberuházások ilyen-olyan, de mindig jelentős állami támogatásokat kaptak. Önök mit ígértek a japánoknak?
– Semmit, akkor nem volt ilyen.

-1996-ban az EU nem akarta európai terméknek elismerni az esztergomi Suzukit, mi viszont ezt szerettük volna elérni, akkor én már a Horn-kormány pénzügyminisztereként dolgoztam ezen – emlékszik Medgyessy.
– Mi lett a vita vége?
– Japán terméknek tartották. Vicces történet, de amikor a pénzügyminisztériumban erről folyt a vita az EU képviselőivel, a tudtunk nélkül, és a minisztériumot őrző egyenruhásokat valahogy kijátszva az idős Suzuki elnök behozott az irodámba csomó Swift-alkatrészt. Aztán ott mutogatta az EU-s embereknek, hogy tessék: ezen is ott van a Made in Hungary felirat, meg azon is.

– Mi változott meg a legjobban bő két évtized alatt a gyárban, és mi a legkevésbé? – kérdezem Rozsnyai Istvántól.
– Az induláskori technológia változott meg a leginkább: 12 robottal indultunk, most több mint 700 dolgozik az üzemben. Ami nem nagyon változott, illetve pontosítok, fokozódott (mert már akkor is igen magas szinten gyakoroltuk) a szigorúan betartandó technológiai fegyelem, és a minőségi elvárások.
– Nézzünk be a konyhába! Mit szeretnek a japán kollégák a magyar ételek közül, és mit képtelenek megenni?
– A diós laska és a pirított  grízes-lekváros laska teljességgel idegen a japánok számára. Emellett a szalonna evését sem igazán értik meg, visszakérdeznek: hogy lehet azt megenni?  A gulyásleves viszont mindent visz náluk – mondja a hegesztők főnöke.

– Évtizedek óta dolgozik japánokkal. Mit szoktak meg a legnehezebben a távol-keleti kollégái Esztergomban?
– Számukra a legérthetetlenebb magyar – de ez nem csak magyar – “szokás” volt, és sajnos az jelen időben is, hogy  az emberek  néha “összekeverik” a vállalati tulajdont a saját magántulajdonukkal. Mint tudjuk, ez nem csak a mi vállalatunknál van így – válaszolja Rozsnyai.
– Önnek mi volt a legfurcsább bennük?
– Általában a zárkózottságuk volt  furcsa, van  azért kivétel, bár igencsak kisebbségben. És az is, hogy szinte mindig, de még a szünetekben vagy a szabadidőben is a  munkahelyi problémákról, és a munkahellyel kapcsolatos témákról beszélgetnek velünk. De egymással is.

A Magyar Suzuki Zrt. 2013-ban 161 106 gépjárművet gyártott Esztergomban, ez 3,2 százalékos növekedés a megelőző évhez képest. Saját gyártású autóiból a vállalat az év során 157 755 darabot adott el, amivel 1567 millió eurós értékesítési rekordbevételt ért el. A Suzuki a gyártásában közvetlenül résztvevő több mint 3 ezer munkáson túl mintegy tízezer munkahelyet tart el beszállótói hálózata révén.

2014. július 9-én gördült le a gyártósorról a 2,5 milliomodik Suzuki. Természetesen egy Swift, harmadik generációs, GL felszereltséggel.

Látta a fotókat? Megmutatta a NAV a lefoglalt autószörnyeket!