Ahhoz, hogy megszülethessen a valaha volt legizgalmasabb Opel – most már elárulom végre – a GT (természetesen az első, az 1968-as, nem pedig a Pontiac Solstice átemblémázásával készült, 2006-os második), először is szükség volt egy formatervező stúdió létrehozására. Ezt persze nem kimondottan miatta hozták létre 1964-ben, azaz kereken 50 esztendeje, de tény és való, hogy az első ott megálmodott típus a GT volt. Addig ugyanis a General Motors stúdióiban, az Atlanti-óceán túlsó oldalán rajzolták a később az innenső oldalán gyártott autókat.
Senkinek sem volt
Hozzá kell tenni, formatervező részleg hiányával nem állt egyedül akkoriban az Opel: egész Európában, egyetlen autógyárnak sem volt ilyen jellegű létesítménye. Gyári kézben lévő design-stúdiókat egyedül az Egyesült Államokban tartottak fenn. Öreg kontinensünkön vagy valamelyik erre szakosodott, híres-neves formatervező iroda, mint például a Bertone, vagy a Pininfarina készítette a terveket bérmunkában, vagy – mint az Opel számára is – a tengerentúli anyavállalatnál végezték el a feladatot.
No, ezt még a tengerentúlon tervezték. Az Admiral A V8-as benzinmotorja és Powerglide automataváltója is egyenesen Detroitból érkezett
Szép új világ
A hatvanas évekre azonban a környezet is nagyot változott. A világ kiheverte a második világháború pusztításait, a gazdaság fejlődése magasabb fokozatba kapcsolt, és ebből következően az emberek egyre többet kerestek Európában is. Egyre többen engedhették meg maguknak, hogy autót vásároljanak, ami az autógyártás felpörgésével járt együtt. Többet, gyorsabban, és az európai ízlésvilághoz jobban igazodó autót kellett gyártani.
Az Opel formatervezőinek csapata a hatvanas évek közepén. Középen az Opel Styling első, Amerikából érkezett igazgatója, Clare M. MacKichan. Az ő ötlete volt a GT életre hívása
Designerek mekkája
Először megalapította az Opel Styling stúdiót, majd hamarosan szupermodern épületet is felhúztak számukra a márka fejlesztési központján belül. Az Európában akkor egyedülálló intézmény egyfajta mekkává vált. Minden formatervezést tanulni vágyó fiatal ide törekedett, köztük olyan nagy nevek is, mint Ferry Porsche. A később más márkáknál létrehozott designstúdiók tervezői közül is sokan kezdték Rüsselsheimben a pályafutásukat.
Természetesen lemodellezik, méghozzá egy az egyben az utasteret is. A GT cockpitjának modelljében a GT tervezőcsapata vidámkodik, a jobb szélen a tervezést irányító Erhard Schnell
Működik!
Az ötlet bejött. Bár a kiindulási alap, a Kadett B nem volt formai szempontból különösebben izgalmas, a műszaki megoldásaira építve Schnell és csapata a kor egyik legszebb autóját hívta életre. A hosszú motorház-tető, a kólásüveg hullámaihoz hasonlóan domborodó sárvédők, a meredek hátfal dinamikus és harmonikus formában forr össze, annyira, hogy hamarosan a közszáj az európai Corvette nevet aggatta a GT-re.
Itt a remekmű, ezúttal felnyitott lámpákkal. Érdekesség, hogy a lámpák nem hátrabillennek felnyitáskor, hanem egy hosszirányú tengely körül, oldalirányból bukkannak elő (mint egy gyorsúszó, amikor levegőt vesz)
Minden autó így kezdte az életét egykoron: egy skiccel. Ma természetesen érintőképernyőn rajzolnak
A skiccek alapján először egy kis agyagmodellt készítettek, hogy térben, azaz három dimenzióban is ellenőrizhessék az autó arányait
Fontos lépés az egy az egyes arányú rajzok elkészítése, amihez ma a szigetelőszalaghoz hasonló, különböző szélességű ragasztószalagokat használnak
A külső rajzok elkészítésével egyidejűleg ellenőrzik, hogy belül is legyen elegendő hely. Ehhez akkoriban szabványosított emberalakokat vetettek be
Következő lépés az egy az egyes agyagmodell elkészítése. Ebben a feladatkörben nagyon hasznosnak bizonyultak akkoriban az eredetileg szobrásznak készült kollégák
Íme az Opel GT, egyelőre talpig agyagban. De a forma már így is látszik. Sőt, így látszik a leginkább, ezért ma is, az óriásmonitorok és szuperszámítógépek korában is mindig elkészítik az agyagmodellt is
Erhard Schnell, az Opel GT “atyja” ma a GT újragyártott agyagmodelljével. Schnell bácsi ma alkot, imád például festeni
Valószínűleg szintén bemutató jelleggel berendezett formatervező stúdiót mutat a korabeli kép. Mindenütt a GT rajzai és modelljei
Ez már egy működő prototípus, de még téglalap alakú bukólámpa-fedelekkel és emelő (Lada) kilincsekkel
És íme, itt a kész Opel GT. Ovális bukólámpa-fedelekkel, nyomógombos kilinccsel és púppal a motorháztetőn, amely a nagyobb, 90 lóerős,1,9 literes, hengerfejben elhelyezett vezérműtengelyes (CIH) motor beépítésére utal. A másik, az alapmotor 1,1 literes, 60 lóerős OHV volt
Dupla kerek lámpáival, meredek és csaknem sík hátfalával a Ferrari Dinóra emlékeztet a GT hátulról – ennek megfelelően nagyon jól néz ki innen is
Ez a GT második generációjának tanulmánya. Lehet jobb, hogy nem lett belőle igazi autó
Erre az autóra szintén büszke lehet az Opel Styling. A Calibra nemcsak szép, hanem a légellenállása is világrekord szintűen alacsony volt
Amikor az Opel még gyártott nagyautót… Akkor időnként még vad megoldásokat is megengedett magának. Ez ugyanis nem egy átlagos Omega, hanem a Lotus kivitel soros, hathengeres, 3,6 literes, duplaturbós benzinmotorral. Legnagyobb teljesítménye 382 lóerő, amivel 5,3 másodperc alatt sprintel álló helyzetből 100 km/órára és 17,2 másodperc alatt kétszázra
Régi Opelek sorfala a márka rüsselsheimi központja előtt. Előtérben egy Kadett C Coupé, mögötte egy Manta A, amögött egy Kadett E GSi
