Amikor az emberek csak úgy találgatnak régi-régi autókat pajtákban, erdők, farmok elfeledett szegleteiben, olyankor baromira irigylem őket! Szerencsémre a modellbörzéken is találni mindenféle kacatnak ítélt, hiányos, porban úszó borzalmakat. Egy röpke oldalra pillantás kellett csak ahhoz, hogy ez a három betű a talapzatról beleégjen a retinámba: BBR. Hűűű! Ezt most azonnal meg kell kaparintani! Mennyibe fájhat még így lelakva is? Legnagyobb meglepetésemre csak párszáz forinttal lett könnyebb a pénztárcám miatta, ellenben mesés küllős kerekekkel, atomnyi fém alkatrészekkel gazdagodtam. OMG! Ilyet 1:43-ban még soha nem láttam!

Hát ez itt meg micsoda?

Kedves Olvasó! Ebben a rovatban Csepreghy Dániel, a modellautók nagy ismerője mesél a gyűjtögető életmód szépségeiről, elárulja, mi tesz igazán érdekessé egy-egy modellt, illetve miből és hogyan építhetünk méltó környezetet kisautónk köré. Mindezt szigorúan 1:18-ban. Kivéve, amikor nem. :)

Pajtafíling 2


Vajon megérte? Simán! Kicsit hiányos, kicsit poros, de a miénk, és ez a kissé viseltes állapot a pajtafílinghez alapból hozzátartozik. De mi a nyavalya ez? Csak kéne tudni, ha már megmentettem a kukától! Gyorsan megszabadítottam a talapzatról a kissé mocskos bordóságot. Az alvázba rögzített betűsor szerint Alfa Romeo 6C 2500 SS, mégpedig 1939-ből. Kicsit bogarásztam a neten, ahol – egy bővebb, angol nyelvű leírás kivételével – túl sok mindent nem találtam erről a “Super Sport” variánsról. Új korában igazi remekmű lehetett, amelynek gyártása a második világháború kirobbanása miatt egy rövid időre leállt, de 1940 és 1945 között azért párszáz darab még készült belőle. Igazából nem is nagyon törtem magam, hogy e kis remekmű múltjában kutakodjam, mert már a jövője foglalkoztatott. Bizony, mostantól már jövője is lesz, nem csak múltja!

Csudaklassz lámpák, valódi rácsbetétek, fém tanksapka, parányi zsanér a csomagtér fedelén. A hibátlan pedálok, részletes műszerfal, szépen megalkotott kormány és váltókar is hirdetik a modellgyártó aprólékosságát. Sajnos a szélvédő és az egyik zsanér már elveszett az évek alatt, de valahogy ez most számomra inkább hozzátesz az élményhez. Tudat alatt valamiért pont ilyet képzeltem el. Valóság, vagy a kicsinyített mása? Teljesen mindegy!

Ennyire piciben ezek a kerekek bámulatosak!

Ennyire piciben ezek a kerekek bámulatosak!

Doboza nem volt már meg a hajlott korú sportkocsinak, így egy korábbi elképzelésem, melyet már szürkeállományom sötétebbik részére archiváltam, egyből előtérbe került. Csokoládé, bonbon, akrildoboz, d i o r á m a !
Pajtafíling 4


Ácsoltam hát egy fészert fa keverőpálcikákból, néhány gyufaszálból, majd diópáccal varázsoltam lepukkanttá. A tetővel nem bajlódtam; ráfoghatom, hogy azt egy korábbi orkán elvitte már. Az évekkel ezelőtti modellvasutas kisiklásomból maradt terepasztal cuccok jól jönnek ilyenkor. A pajta köré fű került, kiszáradt fa, néhány kórószerű- és kúszónövény igyekszik megkapaszkodni itt-ott. A néhai birtokhatárra már csak egy rövid kerítésdarabka emlékeztet. A kis Alfa-matuzsálem bekerült a hajópallós fészerbe, majd az egészet betettem az akrildobozba.

Szerintem az ilyen régi kis kacatoknak lelkük van. Ki tudja, hogy ez a kisautó milyen helyeken járt, s hogy honnan került elő! Egyszer valaki nagyon beleszerethetett, amikor megvette magának. Abban viszont teljesen biztos vagyok, hogy már jó helyen van nálunk, hiszen életszerűen berendezett kis dobozt kapott, szép lassan gyarapodó 1:43-mas gyűjteményünk egyik ékessége lett.

A korábbi modellautós cikkekért nem kell messzire menni, elég erre a linkre kattintani.