90 éve történt
Mostani visszaemlékezésünk is két balesettel indul. 90-100 évvel ezelőtt jóval kevesebb autóipari újdonságot jelentettek
be, így a hírek leginkább szerencsétlenül járt autókról, sofőrökről, utasokról szóltak.
A héten történtek miatt az elsőn hamar megakadt a szemem. Ahogyan a mostani események kapcsán sem tudunk semmi közelebbit, úgy itt sem írnak az okokról.
1920. november 24.
“Egy rendőrökkel megrakott teherautomobilra a Dromoland kastély előtt rálőttek. A kocsivezető elvesztette a gépen való uralmát és nekihajtott a falnak. Az automobil sulyosan megrongálódott. Négy rendőr meghalt, a kocsi többi utasa megsebesült.”
Katonáéknál egy egyszerű baleset történt, sok áldozattal. Egy csapatszállító jármű felborulása még manapság is sok sérültet eredményezne, hiszen a nyitott platón
ülőket nem sok minden védi.
1921. november 4.
“Bécsujhelyről jelentik a lapoknak, hogy Kirchslag közelében katonák szállítása közben automobil-szerencsétlenség történt. Az egyik katonai automobil lefordult az uttöltésről és maga alá temette a benne ülő katonákat. Az autó roncsai alól eddig 13 halottat szedtek ki. A halottak között van egy egy törzsorvos is. A katasztrófának számos sebesültje van… …fő akik kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedtek.”
80 éve történt
Kutakodásaim során ismét sikerült egy érdekes autómárkára bukkannom. Ez a Wolseley.
A gyár 1901-ben került megalapításra. Kezdetben luxusautók gyártásával foglalkozott, melyek a Rolls-Royce modelljeivel szemben indultak harcba a kényes autóvásárlók kegyeiért, nem is sikertelenül.
A cég életében az
első nagy változás 1927-ben történt, amikor megvásárolta William Morris, a Nuffield Organisation tulajdonosa. Ekkor átszervezték, ésszerűsítették a gyártást.
1935-től kezdve autóik alapját a Morris modellek képezték.
1952-ben az Austin és a Nuffield egyesülésével létrejött a British Motor Corporation (BMC), s ekkortól a Wolseley, az MG és a Riley közös platformot, karosszériát használt autóihoz. Ennek az időszaknak a kiemelkedő terméke a Hornet, ami a Mini igényesebb belsővel és hosszabb karosszériával megáldott változata.
A tulajdonosváltások sora 1968-ban folytatódott, amikor a BMC és a Leyland egyesült, British Leyland néven. A koncepció nem változott, ám a Wolseley autók gyártása 1975-ben megszűnt.
Természetesen azóta új tulajdonosa van a márkának, s talán nem meglepő, hogy ez egy kínai vállalat, a Nanjing Automobile Group.
1932. augusztus 3.
“Az angliai Brooklands versenypályán “ócska-vas” autóversenyt tartottak. Csak 20 évesnél régibb autók indulhattak. A versenyzők közt szerepelt az első angol versenyautó, mely egy ezer mértföldes versenyben dijat nyert, továbbá az első gépkocsi; mely valaha Irországban futott. Győztes egy 1902-iki Wolseley gépkocsi lett, melyet a legutóbbi 14 évben tyukketrecnek használtak.”
Egy kis kupé
Sohasem kedveltem a Wartburgot. Nem tartottam sem szép, sem jó autónak. Aztán 1990-ben már majdnem átlépett a szép kategóriába, amikor megjelent az Irmscher által készített változat.
Innen visszanézve azért viccesen néz ki, hogy egy ekkora kockára légterelőket szereltek.
Az persze meglehet, hogy 2030-ban egy Irmscher Astrát fogunk megmosolyogni.
1990. augusztus 29.
“Csaknem napra pontosan
Csak a fanatikusok tarthatják szépnek ezt a formát.
két évvel hivatalos bemutatkozása után “feltupírozott” változatban lépett a szakmai közönség elé szerdán az NDK egykor áhított, ma azonban inkább lefitymált autótípusa, a Wartburg 1,3. A nyugatnémet segítséggel korszerűsített karosszériától az eisenachi autógyár a jármű imázsának és értékesítés lehetőségeinek javulását reméli.
A remshaldeni (NSZK) Irmscher GmbH szakemberei által kezelésbe vett Wartburg külsőleg is megváltozott: spoilerrel egybeépített mellső lökhárítót, hátsó köténylemezt hozzáillesztett lökhárítóval, hátsó spoilert és könnyűfém keréktárcsákat kapott.
A négyütemű Volkswagen
motorhoz katalizátort csatoltak a konstruktőrök, és javítottak a futómű minőségén.
A kocsi műszerfala és belső kialakítása is előnyösen változott, az eisenachiak szerint nyugati mércével mérve is megállja a helyét.
A szélesebb közönség a hétvégén nyíló lipcsei vásáron, majd ezt követően a budapesti őszi vásáron ismerkedhet meg közelebbről az újjászületett Wartburggal, amely mindazonáltal őrzi az 1966-os alaptípus vonásait.
Az eisenachi gyár úgy tervezi, hogy 1991 januárjában kezdi meg e modell sorozatgyártását, kiegészítve a Wartburg 1,3 illetve 1,3 Tourist típusokból álló palettát.
Egyidejűleg arról is szó
Spoilerek, nagy kerék. Soka dobott rajta az optikai tuning
van, hogy a “tupirozás” tartozékait egységcsomagként hoznák forgalomba azon – összesen mintegy 1,2 millió – autós számára, akik régebbi Wartburgjaikat (az 1,3 illetve a 353-as típust) kívánják “korszerűsíteni”.
A módosított Wartburg ára német pénzben kifejezve 17 000 márka körül alakulhat. A gyár vezetői elsősorban sportos kocsira áhítozó vásárlókat vettek célba, akik ennyiért aligha vehetnek vágyaiknak megfelelő nyugatnémet járgányt.
Az eisenachiak másik célkitűzése: új piacokat találni a belföldön csöppet sem keresett 1,3 típusnak. Az idei termelési mennyiség (75 000 darab) értékesítése mindenesetre megoldottnak vehető: Lengyelország és Litvánia részéről élénk kereslet mutatkozik a négyütemű Wartburg iránt. Ugyanakkor érdeklődés tapasztalható az eisenachi autók iránt Törökországban, az Egyesült Arab Emírségekben és Mongóliában is.
Ennek alapján a cégvezetés derűlátóan ítéli meg a nagy hagyományokkal rendelkező türingiai gyár kilátásait.“
