A legutóbbi bázakerettyei versenyen fészkelte be magát agyunkba a gondolat, hogy a
Rajt: 07.05.26. 08.00 Bécsi út STOP SHOP

Rajt: 07.05.26. 08.00 Bécsi út STOP SHOP

Rajt: 07.05.26. 08.00 Bécsi út STOP SHOP


következőhasonlórendezvényen már illene a versenyzők között megméretni magunkat. Így is tettünk, és nem bántuk meg. Kis csapatunk összetétele nem változott, csak ezúttal Csilla elhanyagolta a finom ivólevet.

A vas

Mivel a szerkesztőség parkolójában ezen a hétvégén semmiféle 4×4-es járgányt nem leltünk, kénytelenek voltunk a Nissan segítségét kérni. Emlékeink szerint a korábban nálunk járt Pathfinder elég kemény vasnak tűnt, így kipróbáltuk igazi zord körülmények között is. Nem is csalódtunk benne.

Még indulás előtt fontolóra vettük a küszöbre szerelt fellépők eltávolítását, de miután lehasaltunk, kiderült, hogy van ennél alacsonyabb pontja az autónak. Így maradhattak. Persze sok hasznukat továbbra sem láttuk, inkább csak elbotlottunk benne, és összesároztuk vele a gatyánkat.

Drakula
A filmekből ismerős falfehér sminkkel, hegyes fogakkal megáldott, koporsóban
Ő nem Batman

Ő nem Batman

Ő nem a Batman


lakó figura az újkor, – illetve Bram Stroker író – terméke, neki semmi köze sincs a Havasalföldön működő névadójához. A történelmi Drakula, – polgári nevén Vlad Tepes – nem éppen fejlett szociális érzékéről és emberbarát viselkedéséről lett híres, a szamaritánus tettek helyett sokkal jobban kedvelte a karóba húzatást, nyúzást, csonkítást. Ellentétben azonban a modernkori történetekkel, éjjelente egynél kevesebbszer változott át denevérré, hogy harmatos szüzek hálószobájába repülve különböző komiszságokat kövessen el. Sőt, kegyetlen híre ellenére sem lakott koporsóban és a fokhagyma, szenteltvíz menü sem rémítette halálra.

Halál az úton

A feladatok nem változtak, hasonlóan a korábbi versenyekhez, itt is GPS segítségével kellett különféle pontokat

Vadállat

Vadállat

Vadállat


felkeresni. A futam magyar része nem fukarkodott a szívatással, így egyéb kalandok mellett mi is belefutottunk egy szántóföldben végződő ösvénybe. Egy darabig próbáltunk a vetés szélén haladni, de amikor a következő ponthoz keresztben kellett volna átvágni a napraforgómezőn, már inkább más megoldás után néztünk, mert kedveljük a napraforgómagot. Akadt eltévedt versenyző, akit a gazda rendesen megkergetett, de nekünk csak egy kisebb árkon kellett átküzdeni a Pathfindert, és máris várt a kitaposott földút.

Sajnos az átkelésnél sikerült átgázolni egy rothadó félben lévő szárnyason, aminek érett belseje ízlésesen beterítette a járgány bal hátsó részét. Sűrű öklendezések közepette indultunk a következő feladat megoldására, ami mázlinkra egy benzinkúton várt minket. Hab a tortán, hogy talán az egész ország legjobb önkiszolgáló gőzborotvájára találtunk, ami nemcsak a szokásos szánalmas gőzborotva paródiájaként, hanem igazi, nagynyomású mosóként sárgállott a kút mellett. Gyorsan megszabadultunk a sártól és a halott madár maradék testrészeitől, és ezután már vidámabban kergettük a további pontokat.
 
Az elvarázsolt kompkapitány

A napi penzum teljesítése után már csak a tábort kellett megtalálni, de ennél a feladatnál majdnem elvéreztünk. Ibrány felé valami teljesen lehetetlen utat tervezett mindkét GPS-ünk. Vízi átkelést javasoltak a műszerek, de a komphoz érve a jármű aranyfukszoktól roskadozó kapitánya lebeszélt minket az átkelésről. Biztos volt benne, hogy nem az a jó irány, bár legnagyobb megdöbbenésünkre halvány dunsztja sem volt arról, mi van a túlparton.


Gázolaj nélkül nem megy

Az első nap vége felé még a kifogyóban lévő üzemanyag is borzolta az idegrendszerünket. Illetve nem is csak leapadt, hanem csontszáraz üzemanyagtankkal érkeztünk be az aznapi táborba. A Nissan műszere ekkor már vagy 40 kilométerrel korábban felhagyott a még megtehető kilométerek mutatásával. Utoljára a kevéssé megnyugtató 23 kilométeres hatótávolságot mutatta, majd csendben elköszönt tőlünk. Innentől lekapcsolt légkondival, lámpákkal, a

Itt már éreztük a közelgő vészt

Itt már éreztük a közelgő vészt

Itt már éreztük a közelgő vészt


lehető legtakarékosabb vezetéssel próbáltuk megtenni az utolsó kilométereket. Végül sikerrel jártunk, de a közeli benzinkútra már csak néhány liter kunyerált gázolaj tankba töltése után indultunk el. (A gázolajat ezúton is köszönjük!)

A sikeres üzemanyagvétel után a kezdődő felhőszakadásban gyors sátorállítás következett, majd pedig elfogyasztottuk Kelet-Magyarország talán legfinomabb babgulyását. Majd néhány sör után behúzódtunk a sátorba, ahol szűkösen, de valahogy csak elfértünk. Volt, aki még aludni is tudott.

Első napi eredményünk nem volt túl fényes, hiszen a tesztautóval ki kellett hagynunk az igazán sokat érő bozótharcos feladatot, máshol pedig a nem teljesen egyértelmű feladványok miatt vesztettünk értékes pontokat. Sebaj, úgy látszik az efféle nehezítés is hozzátartozik az előfutamokhoz.

Elhagyjuk az országot

Cél: Nagybánya, megjött a második befutó is

Cél: Nagybánya, megjött a második befutó is

Cél: Nagybánya, megjött a második befutó is


Reggelre szerencsére elállt az eső, így könnyebb volt összepakolni az éjszaka remekül teljesítő, de kívülrőlcsuromvizes sátrat. Csapatunk nagy része felnőttként sohasem kelt még ilyen korán, de valahogy csak életet vert magába az átforgolódott éjszaka után.

Aránylag hamar elstartoltunk, és néhány pont megtalálása után máris a határon találtuk magunkat. A magyar oldalon a vámosokhoz érkező szolgálati Pathfinderekről kellett kényszerűen csevegnünk, Romániába átérve pedig a matricavásárlás rabolta az időnket. A matricaárus hölgy ezen felül több ívnyi papírt, számlát mellékelt a nyamvadt matrica mellé.

Diszkóterepjáróval az élen

Golyó, a Desert eXplorer Team Afrikát is megjárt sofőrje kapásból diszkóterepjáróként aposztrofálta 3 literes dízel

Megérdemelt pihenés

Megérdemelt pihenés

Megérdemelt pihenés


Pathfinderünket. Az aluval kibélelt Nissan Patroljához képest ez biztosan így is van, de azért ennek is volt előnye.

Például a második napi etapot könnyedén nyertük a bőrüléseken pöffeszkedve úgy, hogy a kilencedik helyről és legalább tízperces hátrányból indultunk. Ezen a szakaszon nem volt értelme a terepguminak és kiderült, hogy a 174 lóerős Nissan sokkal jobban megy, mint a többi induló széria vagy agyonspécizett terepjárója. Még ha ebben kapcsolóval is kell összkerékhajtásra váltani. Mindössze egyetlen csapat, a Team Malibus Suzuki Swiftje tudott közelünkbe férkőzni, akik az előző napi szakaszon pórul jártak, és felhasították a benzintankot. 

Balázsnak szinte lassítania sem kellett a remek román utakon, sőt a kisebb terepakadályokon sem, ahová bőségesen elegendőnek bizonyult a Nissan felépítése. Az automata váltó őrülten kényelmes, nem kellett a kuplungot gyepálniegy-egy lassú részen sem, a felezőre pedig nem is volt szükségünk. Országúton már nem jött át ennyire egyértelműen a váltó előnye, mivel csak végső esetben vált fel ötödikbe, és amúgy sem szeret korán felkapcsolni

Ők nem versenyeztek

Ők nem versenyeztek

Ők nem versenyeztek


. A fogyasztás megint 14-15 liter között mozgott, amit az autópályás hazaszáguldás még csökkentett valamicskét.

Home, sweet home

Hazafelé a magyar-román határon még nekünk esett a VPOP egyik kesztyűskezű szakembere, de miután csak Erika magyar zárjeggyel felvértezett cigarettakészlete lapult a csomagtartóban, így mindenre kiterjedő testüregvizsgálat nélkül úsztuk meg a határátlépést.

A nagybányai Drakula-futam után stílszerűen a tavaly már kocaturistaként teljesített Bumakó (Budapest-Makó) következik a versenynaptárban, ahol a homoké, hagymáé, fokhagymáé lesz a főszerep. Rettegjen mindenki, megyünk oda is!