Tudták, hogy a hármas metró teljesen önműködő? Vezető nem is kéne hozzá, csak azért ültetnek előre egy kísérőt, hogy az utasok ne meneküljenek fel halálfélelmükben az aluljáróból. A megkérdőjelezhető szépségű szerelvény magától jön-megy, fékez és gyorsít.

Ennek fényében a Toyota önműködő busza nem is akkora durranás. Csakhogy ezek a buszok nem sínen, hanem a szokásos aszfalton haladnak egymás mögött. A Toyota kísérleti jelleggel a japán világkiállítás területén ilyen automata buszokkal viszi az utasokat.

Expo egy kevésbé környezetszennyező világért

Egészen szeptember 25-ig tart még nyitva a 2005-ös világkiállítás a Japánban, Nagojában. Az esemény szellemiségének lényege, hogy a környezettudatos magatartást beépítse gondolkodásmódunkba. A kiállító országok erre törekvő megoldásokkal álltak elő. Akárhogy kerestük, sajnos nem botlottunk magyar pavilonba, pedig kíváncsi lettem volna a hazai ötletekre.

A technikai zsenialitásáról és szigorú szabálytiszteletéről ismert nemzet napi 90 ezer látogatót vonzó eseményt hozott össze. A hazai kiállítók természetesen többségben vannak, és ők adják a legérdekesebb kunsztokat. A Toyota standja mellett például a Hitachinál akció-rajzfilmbe illesztik a húsvér látogatókat.

Zenélő robotokkal, 100 százalékig újrahasznosítható pavilonnal, és teljes egészében szélenergiából nyert árammal működtetett berendezéseivel tett ki magáért a Toyota. Természetesen a Toyota arra is ügyelt, hogy az utasok szállítását a lehető legmodernebb járművekkel oldja. Az egész annyira természetesnek tűnik, hogy az üzemanyagcellás és földgázhajtásos automata népszállító buszok szinte fel sem tűnnek.

Ne a hetes busz helyére képzeljük el a robotizált járműveket, egyelőre csak egyszerű forgalmi helyzetek között képes haladni az intelligens busz.

Az IMTS (Inteligent Multimode Transit System – intelligens többcélú közlekedési rendszer) keveréke a villamosoknak és a buszoknak, mindegyik előnyével. Nem kell síneket, vagy villamos hálózatot telepíteni, ezért a kiépítés egyszerűbb és olcsóbb, mint a kötöttpályásoknál.

Kis csalás azért van a dologban, az aszfaltba nagyjából méterenként jeladót építenek, ez navigálja az automata pilótát. A robotvezető érzékelője számolja a földbe épített jeladókat, és ebből találja ki, hol is jár.

Egy IMTS szerelvény általában két-három buszból áll, a buszok száma maximálisan négy lehet. Az egymást követő járművek között nincs fizikai kapcsolat, csak rádióhálózaton keresztül kommunikálnak a gépek.

Rádiójelekkel megbeszélik, hogy mi a helyzet a forgalomban, szabad-e a pálya. A buszok milliméter pontossággal követik egymást 40-50 km/órás sebességgel, és hajszálpontosan fékeznek a megállóban, nem úgy, mint az orosz metrók. Azt mondták a mérnökök, hogy a szerelvény akár 60-at is tudna, de az Expo területén nem kell annyira rohanni.

Körbenézve a műszerfalon és a vezető környékén, nincs semmi szokatlan. Egy rakás műszer és kapcsoló, mint minden normál kék BKV buszon.

A japán turisták fel sem kapják a fejüket a vezető nélküli buszokra. Teljesen természetes dolognak veszik, hogy a volánnál nem hús-vér ember, hanem Morizo, a világkiállítás egyik kabalafigurája ül, a kormány meg magától forog.


Ma még nincs olyan rendszer, ami 100 százalékos biztonsággal kiszűrné a gyalogost, vagy az idegen tárgyakat, ezért nem lehet teljesen magukra hagyni a buszokat.

Japánban teljesen természetesnek veszik, hogy csakúgy szórakozásból nem gyalogolnak ész nélkül a busz elé eltévedt járókelők, ezért teljesen értelmetlennek tartották a kérdést, hogy mi van, ha mégis? Szerintük nem fognak.

Ennek ellenére a biztonság kedvéért a három-négy buszból álló konvoj első járművében a bal oldalon (a jobb oldalon van a kormány) ül egy kísérő, aki vész esetén be tudja húzni a kéziféket. Más dolga nincs is, az ő oldaláról nem lehet vezetni a buszt.

Hétköznapi formában nem Toyota, hanem Hino emblémát kapnak a különös járművek. Persze azok teljesen másként néznek ki, csak a műszaki bázis közös. A Hino egyébként a Toyota tulajdonosi hátterével készít teherautókat és buszokat.

A szokatlan, áramvonalas megjelenés 50 férőhelyes utasteret takar. A különös formájú tető a gáztartályokat rejti, itt vannak ugyanis a legkisebb sérülési kockázatnak kitéve az üzemanyagtartályok.

Utasként a buszon

A japánok nem kapják fel a fejüket a vezető nélküli busz láttán, én tátott szájjal figyeltem a magától forgó kormányt. Egyébként semmit sem lehet észrevenni az automata üzemből, nagyon óvatosan hajt a robotvezető, a busz síri csendben megy. Kevés az ülőhely, a környezetvédelmet hirdető zöld székekből buszonként csak 16 van, 34 embernek állni kell.

Földgázzal mennek a buszok, minden egyes kocsi önálló életre képes. Egyelőre az automata vezérlést üzemanyagcellás- vagy hibrid-hajtással nem lehetett megoldani, ezért a belső égésű motorok földgázzal mennek. Ez még mindig tisztább üzemet eredményez, mintha hagyományos gázolajat töltenének a tankba.

A Toyota elkötelezett híve a környezetvédelemnek és a közlekedés modernizálásának, de nem állítják, hogy az IMTS az egyértelmű megoldás a tömegközlekedés kihívásaira. Mindenképpen léteznek olyan területek, ahol az elővárosi vasút vagy busz kiváltására alkalmas lehet az új rendszer.

Előnye mindenképpen az olcsó kiépíthetőség, hiszen sínpályánál jóval egyszerűbb antennákat telepíteni a földbe. Az IMTS mellett szólhat még az is, hogy a napközbeni forgalom függvényében könnyen variálható a szerelvények hossza, nem úgy, mint a metrónál vagy a villamosnál.