Nem is tudom, tulajdonképpen hogy keveredtem én oda. Nem akartam elmenni, de valamikor a megelőző napokban főnököm ukázba adta: “Csak veled állnak kapcsolatban a júzerek fórumban, biztos kiváncsiak rád, illik ott lenned!”
Ilyen gyönyürű kérésnek nehéz ellenállni, bár biztos voltam benne, hogy a Földön senkit sem fogok érdekelni, de az idő is szép volt, szeretek utazgatni és bevallom, kiváncsi is voltam egy kicsit, így aztán szombat reggel én is felsorakoztam a megbeszélt ÖMV kútnál.
Az első találkozás pillanatai előtt, nem tagadom, voltak kisebb aggályaim. Felrémlett bennem Beregi Tamás Egyetleneim című regényében felvázolt – az enyémnél kétségkívül jóval szemléletesebb – leírása egy, ha jól emlékszem gyaloglós chat-találkozónak nevezett borzadályról, de elhessegettem a gondolatot. Elvégre ezt a pár órát guggolva is ki lehet bírni, legfeljebb már az elején beszívok Árpi borából, aztán már jöhet a legrosszabb is.
Várakozásaim nem igazolódtak, meglepően konszolidált társaság várt minket a kútnál. Gyors bemutatkozás, gab80, tarp, daci… próbáltam memorizálni a neveket, aztán már mehetünk is!
Májusi háromnapos hétvége első napja lévén, mindenki szabadulni próbált a betondzsungelből a Balaton felé, ennek eredményeképp Budapest teljes autóállománya egy 90 kilométerszer 15 méteres aszfaltsávra koncentrálódott, amelyet M7-esként ismerünk.
Hiába voltunk egy nagyonsoklovas BMW-vel, kábé akkor is hasonló időt futunk Akarattyáig, ha egy Trabant 601 Hycomattal nyomjuk. Holiday Akarattyánál csatlakozott a csapathoz, így a már 6 autósra duzzadt kocsikaravánnal mentünk Hegymagasig, Árpi borozójáig.
A borozó igen jó fekvésű, full panorámás kilátással a Badacsonyra és a környező dombokra. Az az igazi nyugis hely, ahol betesz az ember egy Miles Davis korongot és már indulhat is a loungin’, a láblógatás egy pohár kellemes Cabernet Sauvignon társaságában, egyszóval meg tudnám szokni, ha nekem is lenne egy ilyen…
Rövid borkóstoló és pincemegtekintés után a társaság gyorsan a lényegre tért: rákattant az autókra, és le sem kattant róluk egész késő délutánig. Autós cégnél programozó lévén hozzá vagyok szokva az outsider léthez, ezért nem zavart különösebben, hogy egy kanyi szót nem tudok hozzászólni semmilyen témához.
A próbautakat viszont kifejezetten élveztem, de nem csak én, hanem láthatólag mindenki, és jó autósokhoz méltó edzett gyomorral mindenki kibekkelte hányás nélkül.
A vezess.hu két autóval képviseltette magát. Egy Opel Astra GTC-vel, mint megtudtam ez valami speckó verziójú Astra és egy BMW 535d-vel. Jelen volt még egy A 170-es Merci Gab80 jóvoltából, sysspo Saab 9-3 Aero-ja és Tarp Alfa GTV-je, amellyel időről időre feszántotta a balaton-felvidéki sóderos utakat néhány jól irányzott farolással. Holiday egy Renault Lagunával jött, és ne feledkezzünk meg a házigazda Toyota Avensis-éről sem, amelynek megtekintése külön napirendi pont volt.
Szimpatikus emberek jöttek össze erre a találkozóra. Jó arcok, jó autókkal, jó barátnőkkel. A fórumon időnként fel-felcsapó, heves vitákba torkolló nézeteltéréseket sikerült mindenkinek félretenni, legalább erre a néhány órára. És mindennek a tetejébe még fejedelmi kaja is volt, önmagában ezért és Árpi kitűnő boráért megérte elmenni!
Ez a fórum innentől már nem ugyanaz mint eddig volt, a nevek testet öltöttek. Ha azt olvasom ezentúl hogy daci, apaarpi, diorella stb. akkor tudni fogom, hogy igen, én őt ismerem, számomra többé nem egy misztikus cyberlény egy nicknév mögött, hanem hús-vér ember.
Bízom benne, hogy a legközelebbi fórumtalálkozón még többen kihasználjátok a lehetőséget hogy a többiek számára kilépjetek a virtuális térből, mert szerintem ettől maga a csevegés a fórumon is jóval emberközelibb lesz.
Csak még egy mondat utószónak: a cikkecske meglehet elég személytelennek tűnhet, de ez annak tudható be, hogy nem akarom senki személyiségi jogait sérteni azzal hogy konkrétan róla írok valamit, ezért kérlek, nézzétek el, hogy a személyes momentumok kimaradtak.
