Az első generáció: 1975-1982
Az első hármas sorozatú BMW-t 1975-ben mutatták be a Müncheni Olimpiai Stadionban. Az 5-ös sorozat megléte után az új, kisebb méretű BMW sorszáma kezdetben kérdéses volt. Eleinte a 3-as mellett a 4-es szám is felmerült, de ma a 3-as szám az eddigi legsikeresebb BMW sorozatot fémjelzi.
Az első hármas legkülönlegesebb része a széles hűtőmaszk volt. Az E21-es BMW kizárólag kétajtós karosszériával készült, hossza 4355, szélessége 1610, magassága pedig mindössze 1380 milliméter volt.
Ezek a méretek sportos magabiztosságot sugároztak, nem beszélve a rövid túlnyúlásokról és a 2563 milliméteres tengelytávról, ami ma sem számít kicsinek.
Belül a sportosságot a vezető felé fordított középkonzol jellemezte leginkább, a lekerekített élek pedig a passzív biztonságot voltak hivatottak szolgálni.
Akkoriban 316, 318, 320 és 320i típusjelzéssel lehetett az autót megvásárolni, amiből az utolsó két számjegy a valódi hengerűrtartalomra utalt. Már a 90 lóerős 316-os is sportosan mozgatta a mindössze 1 tonnás 3-ast, nem beszélve a 98 és a 109 lóerős változatokról.
Aki a maximumra vágyott, az az injektoros 320i-t választotta, 125 lóerős teljesítménnyel. Ez, valamint a 320 is dupla kerek fényszórót kapott. A végsebesség motorváltozattól függően 160 és 180 km/óra között volt.
A hármas első pillanattól kezdve népszerű volt, 1977-ben a soros hathengeres motorok megjelenésével pedig csak tovább növelte rajongóinak számát. A 320/6 és a 323i a Frankfurti Autókiállításon debütált. A csúcsmodell a felső kategória képviselőinek többségét is megelőzte 190 km/órás végsebességével, ráadásul négy tárcsafékkel szerelték.
1979-ben az 1,8 literes motort átdolgozták. 316-os jelzéssel karburátorral 90 lóerős változatban, injektorral 318i jelzéssel pedig 105 lóerős változatban került bevezetésre. Az alapmodell 1981-től az 1,6 literes, 75 lóerős 315i lett.
1981 májusában, 6 év után legördült az egymilliomodik 3-as, amivel minden idők legsikeresebb BMW-je lett. A legkeresettebb változat a 320i volt, amit a vásárlók 31 százaléka választott.
A második generáció: 1982-1990
1982-ben jelent meg a második generációs hármas, ami a fejlesztéseknek hála tágasabb és sportosabb is lett egyben. Belül 4 centiméterrel nagyobb hely volt, habár az autó hossza 3 centiméterrel rövidebb lett.
30 kilóval könnyebbé is vált elődjénél az E30-as, jóllehet felszereltsége bővült. Az index a sárvédőről a lökhárítóra került, a kiszélesített B-oszlopot pedig matt feketére fényezték.
A kedvezőbb légellenállás miatt javult a végsebesség, a 90 lóerős 316-os már 175 km/órás sebességet is elérhetett. A már elektronikus befecskendezővel ellátott 323i 202 km/órás sebességgel tudott repeszteni.
Habár az új hármas is rendkívül sikeres volt, a BMW a családosakat is szerette volna megnyerni magának, így 1983-ban bemutatta az első négyajtós változatot. Egy évvel később 325e jelzéssel kijött egy új, 2,7 literes, takarékos üzemre hangolt hathengeres. A 122 lóerős 325e átlagfogyasztása 8,4 liter volt. Ehhez a motorhoz párosítottak először katalizátort.
A takarékos és sportos tulajdonságok egyesítéséhez kézenfekvő volt egy nagy dízelmotor. 1985-ben mutatták be 324d jelzéssel az első soros hathengeres dízelt a hármas sorozatban 86 lóerős teljesítménnyel. Az 524td már ’83-ban piacra került.
Nem a 165 km/órás végsebességre képes dízelmotor megjelenése volt az egyedüli újdonság 1985-ben. Ekkor jött ki ugyanis a 323i-t leváltó 170 lóerős 325i, amiből 325iX jelzéssel viszkokuplungos összkerék-hajtású változat is készült blokkolásgátlóval felszerelve. Nem kellett várni a kabrióváltozat megjelenésére sem, ami igazi unikumnak számított.
A negyedik újdonság a diszkrét külső változatáson átesett M3-as volt. Az M3-as szíve egy versenymotorra épült, 2,3 literes hengerűrtartalommal, négy hengerrel és 16 szeleppel, így kereken 200 lóerős teljesítménnyel bírt.
A kombi változatot, a 3-as Touringot 1987-ben mutatták be, miután egy a BMW alkalmazásában álló mérnök saját igényihez igazítva kitalálta azt még 1984-ben. 1988 elején kezdődött a forgalmazás 320i, 324td, 325i és 325iX változatokban. A a 115 lóerős 324td. A változások a lámpaburákon valamint a lökhárítókon hagytak nyomot. Megújult a 318i is, amely a korábbi 105 helyett 113 lóerős lett. Ugyanezen motor másik, 100 lóerős változata leváltotta az utolsó karburátoros motort 316i néven.
’89-ben jött ki a 318is, ami ez első nagy példányszámban gyártott, hengerenként négyszelepes motor volt a hármasban. Az M3-assal szerzett tapasztalatok felhasználásával kifejlesztett, 1,8 literes motor 136 lóerős volt, így nem csoda, hogy 1 év múlva már a versenysporthoz szükséges homologizáció is elkészült. A 318is volt egyben az utolsó kétajtós hármas BMW is, amit nem hívtak Coupénak.
