Biztosan sokan ismerik a Moszkvics gyár világháború utáni személyautóinak alaptörténetét. A Németországot megszálló szovjetek jóvátételként az egyik Opel gyárat kompletten leszerelték és könnyed mozdulattal néhány ezer kilométerre keletre húzták. A zsákmány részeként az akkori Opel Kadett tervei is hozzájuk kerültek, az autót pedig Moszkvics 400 néven gyártani kezdték.

Némi fejlesztés után, egy új karosszériával a 407-es és testvérei is ebből az alomból születtek, tehát a régebbi rendőrautó részben Opel Kadett örökség. A 407 utódja a 403, amely már a széria kifutását vetítette elő. A cikkben bemutatott rendőrautóban már négysebességes váltót találunk, mint a későbbi 403-ban és 408-ban.

De kiknek is volt Moszkvics 407-es személygépkocsijuk az ötvenes évek végétől, a hatvanas évek elejétől? A taxitársaság és a vállalatok mellett orvosok, állatorvosok és híres emberek juthattak hozzá, például színművészek. A Rákosi-kor terrorja addigra, amikor a 407-es importja megkezdődött, már enyhült annyit, hogy magánszemélyeknek is lehetett személyautója.

1358 köbcentis, 45 lóerős motor mozgatja a ezt a típust, amelynek nyomatéka 86 Nm 2600-as fordulaton. A tohonya, de szívós kisautó elég sok karbantartást és ápolást igényel a mai autókhoz viszonyítva, de szerencsére ezzel a Moszkviccsal már senki nem akar járőrözni. A kilométeróra 140 km/óráig skálázott.

A 407-ben kézzel mozgatható hűtőzsalugáter helyettesítette a termosztátot, így nem kellett télen kartonpapírral vagy hűtőtakaróval megelőzni a motor túlhűtését, egy kézmozdulattal összezárhattuk a lamellákat a hűtő előtt. A 407-es gazdagon műszerezett autó, olajnyomásmérő is van benne. A rendőri szerveknek viszonylag kényelmes hely jutott az első üléseken, miközben KMK-sok (közveszélyes munkakerülők), államellenes összeesküvők, huligánok, vagy más rendbontók nyomába szegődtek.

Az az érzésünk, hogy néhány lemezjáték formáját a Moszkvics 407 ihlette, legalábbis szerintünk kísértetiesen emlékeztet gyermekkorunk lendkerekes, felhúzós stb. játékautóira. A játékautós külsőre a magas és keskeny karosszéria arányai is rákontráznak, a 407-as Moszkvics 156 centi magas, de csak 154 centiméter széles.

A laprugós, merev hátsó tengelyes felfüggesztés évtizedekig megmaradt a Moszkvicsokban, a 407-ben is merev tengely volt félelliptikus laprugókkal. Ez nagyon műszakian hangzik, de csak annyit jelent, hogy nem teljes ellipszist formáz a néhány rugólap, mint például a postakocsikon.

Bő négy évtizedes a képeken látható autó, amely restaurálásának végén jár, csak a krómozás van hátra. Némi torokköszörülés után értő kezek között életre röffen a motor és elpöfög az autó.

Lehet abban valami, hogy akinek Trabantja volt, az később bármilyen autót be tud indítani, legalábbis Kőváry Barna raliversenyző ezzel magyarázta, amikor sok bénázás után ő egyetlen mozdulattal életre keltette a szovjet négyhengerest.

Most már Opel Astrák, Skoda Octaviák, Ford Escortok és Mondeók végzik a piszkos munkát, a rettenetesen kemény igénybevételt jelentő járőrözést. A 407 csak a békés rendőrnapokon tűnik fel.

Később a rendőrségi múzeumban a Moszkvics 407 utódját is megtaláltuk. A lemezjátékokat idéző autócskát egy Pininfarina formatervezésű limuzin váltotta le. Ez volt a fecskefarkú 408-as Moszkvics, amelynek egy későbbi változata a 412-es típus.

Alapjaiban ez az autótípus egészen a kilencvenes évekig tovább élt, kevésbé díszes karosszériával, a fecskefarkaktól régen megfosztva, Moszkvics 2140 néven. Volt belőle kombi és áruszállító változat is, dobozos vagy platós kivitelben.

75 DIN-lóerős motor hajtja a nagyon szép állapotban lévő egykori járőrautót, amely működőképes és a rendőrnapokon élőben megcsodálható. A rossznyelvek szerint a Moszkvics erőforrását nem volt bonyolult kifejleszteni, mivel szovjetes lendülettel a BMW 1500 motorjáról koppintották az egészet.

Ha ez a híresztelés igaz, akkor a moszkvai autógyár nagyon jó mintát választott, hiszen a bajor négyhengeres a világszínvonalat képviselte.

A rendőrségi garázsok nagy öregjei úgy emlékeznek, hogy 80-nál gyorsabban nem igazán szeretett menni a 412-es. Amikor a sebességmutató belekóstolt a mámorító háromjegyű számokba, nagyjából 110 km/órától már nyitva volt a második torok a porlasztón és kannából locsolva kellett benzinnel tömni az orosz vasat.

Az elegáns vonalvezetésű 412-es Moszkviccsal kezdetben rendőrparancsnokok jártak, majd sorsa rosszabbra fordult és a járőrautóként sínylődött. Hosszú évekig fekete kenyéren élt ez a robosztusságában is oly szép autó, de sikerült megmenteni az utókor számára.

A szovjet pártvezetés a világszinten is jelentős megállapodás eredményeként megindult Fiat 124 licencgyártást részesítette előnyben, a Moszkvicsoknak kevesebb figyelem jutott. A Zsigulik, majd a Ladák a magyar rendőrségnél is felváltották a Moszkvicsokat. A hetvenes évek elején megjelent Ladákra úgy emlékeznek a rendőrök, mint az első igazán gyors rendőrautókra.