Az én Wartburgom

1973-ban született Eisenachban. A család tulajdonában nőtt fel, és érte el a mai szép kerek 30 éves kort. Tulajdonképpen első tulajdonosánál van, csak mindig más megy vele. Jelenleg én, már három éve.

Eredeti színe törtfehér volt, csakhogy egy nagy sebességgel bevett, éles kanyar során, egy kicsit megbicsaklott a karosszéria. Ami érthető, ha az autó a tetején landol. Miután a fél kocsiszekrényt ki kellett cserélni, citromsárga fényt kapott az autó, valamikor a 80-as évek elején. A citromsárga festék gyári eredeti.

Ha ránézünk az autóra, egyáltalán nem látszik, hogy egy fészerben fújták le. Sajnos már jelentkeznek rajta a rozsdafoltok. Nagy igyekezettel próbálom eltüntetni őket, de ez nem mindig sikerül tökéletesen.

Az autó eredetileg Wartburg 353 Deluxe típusjelzéssel gurult ki az eisenachi szülészetről, de néhány módosítás elengedhetetlen volt, hogy valamennyire eleget tudjon tenni a mai elvárásoknak. Első dobfékétől megszabadítottuk, és egy 353W-ből lenyúlt tárcsafék segít a megállásban. Kétkörös lett ebből következően a fékrendszer, ami biztosabb, mint a régi egykörös.

A szívótorkot fűthető torokra cseréltük le. A karburátor viszont a régi maradt. Egytorkú “BVF” jelű. Nem láttam értelmét, hogy lecseréljem a Jikov márkájú kéttorkos karbira. Igaz, hogy állítólag pár decit meg lehet vele spórolni, de lassabban is megy a kocsi.

Át kellett alakítani egy kicsit az autó “Hifi” rendszerét is. A gyári “VEB AUTORADIO” mintha egy kicsit gyengécske lett volna. Helyette egy no name magnó és 6 hangszóró került beépítésre, amit 3 darabonként erősítő, összesen kettő táplál.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az autó a “Deluxe” elnevezésből kifolyólag, rendelkezik tolótetővel is, ezért a baráti körömben az autót egyszerűen Wartburg TT-nek nevezik.
A módosítások közé tartozik az elektromos ablakemelő, és az elektromos ülésállító motor beépítése is.

A gyári kürtök helyére, valamivel strapabíróbb Bosch kürtök kerültek, és erősítésnek egy FIAMM légkürt, ami külön kapcsolóval hozható működésbe. Talán ennyit az én Wartburgomról.

Remélem cikkeimmel valamelyest sikerült beavatnom a témában járatlan embereket a wartburgozás rossz és jó oldalaiba, és a külön cikkben tárgyalt tanácsokkal segíteni tudtam a kezdő Wartburgosokat is. Ma már, sajnos, eltűnőben vannak ezek az autók. De cikkem itt marad mementóként ezekről a “büdös” és “formátlan”, egykoron az NDK csúcstechnikáját képviselő autókról.

Talán megváltozik néhány DDR csodákat lenéző polgártársamnak a véleménye az egykoron nagy tiszteletnek és rajongásnak örvendő Wartburgokról. Igyekeztem objektívan és nem elfogultan bemutatni e járműveket.

Végezetül kívánok minden elvetemült Wartburg rajongónak (és a kőműveseknek is) még sok jó utat a kétüteművel!

Köszönet a képekért és a segítségért Enyedy Ákosnak!