MG ZR 160, a született raliautó 1

MG ZR 160, a született raliautó

A rali a technikai sportok veleje. Adott útszakaszokon a leggyorsabbnak lenni, legyen az út bármilyen anyagból: ez a maximumot kívánja az embertől és a géptől egyaránt.

Minden autót ralis szemmel nézek. Fontos számomra a ralis külső, a nagy kerék, alatta nagy fékkel, a légterelők a fék szellőzéséhez és a leszorító erőhöz, belül a kagylóülés és a jó szín is. Persze, ez mind másodlagos, a lényeg az élmény, amit az autó vezetése ad.

Az én autóm ilyen. Kicsi, alsó középkategóriás autó, három ajtóval, hogy minél masszívabb legyen a karosszéria. A kerekek kitolva az autó négy legtávolabbi sarkába, biztosítva ezzel a minél jobb stabilitást. A jó gyorsulás és a magas elérhető kanyarsebesség miatt fontos a kis tömeg, ez főleg laza talajon van így. Egy jó motor nélkül mindez csak diszkó előtti brillírozáshoz lenne elég.

Az én autóm motorja egy 1,8 literes, változó szelepvezérlésű négyhengeres szívómotor.
A 160 lóerő a 174 Nm nyomatékkal párosítva érezteti velem, hogy ez nem egy csúcsra hegyezett fűnyíró, amely 4000 fordulat/perc alatt csak parkolásra alkalmas. Ez az erőmű kellően nyomatékos. Nagy tempójú kanyarban kiválóan irányítható az autó gázelvétellel és újra terheléssel, nem kell a fordulatszámmérőt állandóan a pirosban lebegtetni hihetetlen kapcsolgatás árán.

A futómű hangolása betonkemény, ehhez igazított csillapítással. A kormánykerék végállástól végállásig alig fordul többet 2,5(!) fordulatnál.

A fentiek tudatában nyugodtan, hideg fejjel álltunk ki előfutóként a hazai ralimezőny képviselői elé az OMV tesztralin. A rajt előtti pillanatokban, az első pár kanyart végiggondolva csupa érdeklődő arcot láttam az autóból kipillantva. Az igazi raliszerető emberek megérzik, ha egy autó nem csak “úgy néz ki”, hanem valóban az, aminek látszik.

Egy srác hajolt a résnyire lehúzott ablakhoz és bekiáltott: “Aztán rendesen menjetek az MG-vel, ne hozzatok szégyent a márkára!”

Aztán fellebbent a zászló és elkezdődött az ÉLMÉNY.

Az első kanyarokat kicsit spórolósan vettük, hadd melegedjenek a gumik és mi is, de a következőkbe már önkéntelenül is egyre nagyobb és nagyobb tempóval hajtottunk be. Rövid határozott fékezés, kis kormánymozdulat és újra teli gáz. Az autó kimondottan jóindulatúan viselkedett.

Gumi lassítókkal tűzdelt hosszú egyenesek, vagy egymásra fűzött kanyar kombinációk: a több száz kilométeres nagy ralik rövid eszenciája. Érdes vagy fehér aszfalt, beton némi sárfelhordás itt-ott: az élmény egyre fokozódik!

A 205/45 R17-es gumik némán teszik a dolgukat, a fékek jól tűrik a ballábas simításokat a kanyarokban. J 6 (jobb hat) visszafordítónál a váltó hibátlanul visszaveszi a gangokat egyesig, kis kézi, és már újra érzem a hátamon az ülés masszív támláját.

És még valami: az embereken látszik, hogy tetszik nekik az MG, mert ők is látják azt, amit mi benn ülve átélünk. Azt kapják amiért kijöttek a ralira: szép fordulókat, határozott fékutakat és gyönyörű motorhangot kigyorsításkor.

Eredményünk nem számított az OMV tesztrali értékelésébe. Az elért idővel abszolútban a 10-ik, kategóriánkban a második helyen állhattunk volna, egy 100 százalékban utcai autóval.

Ez egy teljesen utcai autó, de mekkora különbség van a polgári kényelem kiszolgálására tervezett Rover 25 és a végletekig sportos, versenycélokra tervezett ZR között.

Az MG ZR az én autóm.