Nightingale-nek nevezte el a márka új termékkoncepciójának első képviselőjét a Rolls-Royce. A szó magyarul azt jelenti, csalogány, de ez nem lényeges. A név ugyanis nem a madárra utal, hanem egyrészt arra az üzemre, amely 1908 és 1939 között a márka otthona volt Derby városában, a Nightingale Roadon, másrészt arra a lakóházra, amelyet Henry Royce a cég tervezői és mérnökei számára húzott fel saját franciaországi birtokán, hogy kikapcsolódás közben is dolgozhasson, és amely a Le Rossignol (ugyanaz, csak franciául) nevet viselte.
Galéria: Rolls-Royce Project Nightingale
A Rolls-Royce Project Nightingale a közelmúltban meghirdetett Coachbuild program első kollekciója. Az elképzelés egy, a teljesen egyedi autók és a sorozatgyártás közötti, eddig nem létező lehetőséget testesít meg: a Rolly-Royce szigorúan korlátozott példányszámban készít olyan különleges járműveket, amelyeknek a tervezésébe a leendő tulajdonosokat is bevonják (a program teljesen dizájnvezérelt), és amely egyébként kizárólag meghívásos alapon elérhető. Ha tehát mondjuk egy random kelet-európai milliárdos besétálna a céghez, és tolmácsán keresztül kérne egy ilyen autót, udvariasan, de határozottan elzavarnák.
A koncepció alapeleme az elektromos achitektúra, amely egyrészt a szokásosnál is nagyobb szabadságot ad a formatervezőknek, másrészt lehetővé teszi, hogy a Rolls-Royce növelje a gyártási darabszámokat, és ezzel csökkentse az elektromos projekt fajlagos költségeit.
A Nightingale tehát egy tisztán elektromos, kétüléses kabrió, amely hangulatában száz évet repül vissza a múltba. A jelenleg látható dizájn gyakorlatilag véglegesnek tekinthető, még néhány apró részleten fognak finomítani – olyan megoldásokról beszélünk, amelyekhez jelenleg még a megfelelő gyártási eljárás sem létezik, tehát azokat is ki kell dolgozni.
Az ügyfelek 2028-tól kezdődően vehetik át az első autókat, de a program már évek óta tart: a Rolls-Royce rendszeres időközönként szervez számukra workshopokat, értelemszerűen a világ legnagyszerűbb tájain, hogy ne érezzék munkának a rájuk háruló feladatot.
Nemcsak formavilágában kapcsolódik az 1920-as évekhez a Project Nightingale, hanem abban is, hogy az akkoriban bemutatott, progresszív dizájnprototípusokhoz (pl. 16EX és 17EX) hasonlóan piros márkajelzéssel fogják ellátni az autókat.
Galéria: Rolls-Royce 17EX (1928)
A Project Nightingale 5,76 méter hosszú, azaz csaknem ugyanakkora, mint a Phantom szedán, ám azzal szemben egyetlen üléssorral rendelkezik. A hűtőmaszk csaknem egy méter széles, körülötte hatalmas, egybefüggő lemezfelületeket alkalmaztak, kihasználva, hogy az elektromos hajtáslánc hűtési igénye össze sem vethető a V12-es motoréval. A függőleges csíkként megformált fényszórók minden tradíciót felrúgnak a márkánál, Emily egy mélyedésben kapott helyet, a két oldalán emelkedő lemezfelület a száguldó hajók farvizét idézi.
Amilyen hosszú a gépházfedél, ugyanúgy nyújtózik a far, amelyet optikailag a zárófények speciális kialakítása húz ki még jobban, összhatásában egy klasszikus luxusjacht arányait és hangulatát ragadták meg a tervezők.
A Nightingale kerekei 24 colosak, a legnagyobbak a márka történetében. A küllők sávozása, valamint a fekete festésbe beágyazott alumíniumszemcsék menet közben csillogó, hullámzó hatást keltenek, megint csak a hajózás varázsát idézve meg.
A far méltatása nem lehet teljes az oldalra nyíló (versenyzongorákat idéző) csomagtérfedél és a hosszában elhelyezett harmadik féklámpa említése nélkül.
A vászontető nem egyszerű darab: a szövet mellett kasmírt és kompozitokat is felhasználtak a gyártásánál, így nyitva és csukva egyaránt minimális szélzajjal haladhatunk.
Galéria: Rolls-Royce Project Nightingale vázlatok és agyagmodell
A Rolls-Royce védjegyének számító csillagfényes tetőkárpit helyett az utasok melletti és mögötti teret pettyezték tele 10 500 darab LED-del. Ezek mintázatához a csalogányok énekét elemezték, a hanghullámok mintázatához igazították a csillagpettyek eloszlását.
Az infotainmentrendszer vezérlésére szolgáló, homokfúvott fém forgótárcsa alaphelyzetben megbújik a központi könyöklők alatt: utóbbiak beszálláskor félig hátrahúzódnak. Ha a padlókonzoli tárolórekeszhez szeretnénk hozzáférni, egy gombot megnyomva teljesen hátratolhatjuk a kartámaszt.
