Az évtized végére sorozatgyártásba venné szilárd elektrolitos akkumulátor-technológiáját a Mercedes-Benz, addig azonban még rengeteg fejlesztőmunka van hátra – hogy mennyi, jól jelzi, hogy már idén februárban bejelentették, megkezdik a technológia közúti tesztjeit, azaz már most egy viszonylag üzembiztos, és minden bizonnyal kellőképpen biztonságos rendszerről beszélünk.
Hogy mennyire, azt jól demonstrálta a Mercedes legutóbb szervezett közúti túrája: egy SSB-vel felszerelt EQS szedánnal Stuttgartból a svédországi Malmö városáig vezettek el, végig négy keréken, tehát kompozás nélkül.
Az útvonalat természetesen a végletekig optimalizálták, figyelembe véve a domborzatot, a környezeti hőmérsékletet, a forgalmat, valamint a hűtés és a fűtés energiaszükségletét. Az út 1205 kilométeres volt, és a végén még 137 kilométerre elegendő energia maradt az akkumulátorban.
Az AMG által, F1-es tapasztalatokat felhasználva fejlesztett akkumulátor az EQS széria akkujához képest 25%-kal nagyobb energiasűrűséget kínált. A szilárdtest akkumulátor a villanyautózás jövője, amelyek kisebb helyen képes nagyobb energiát tárolni.
Mi az a szilárdtest akkumulátor?
A szilárd elektrolitos (szilárdtest) akkumulátor, angol betűszóval SSB a hagyományos lítium-ion akkumulátorokban alkalmazott, folyékony vagy zselés elektrolit helyett szilárd anyagot – kerámiát, polimereket – alkalmaz. Az elméleti előnyök számottevők: nagyobb energiasűrűség, hosszabb élettartam, fokozott biztonság (nem gyúlékony), gyorsabb tölthetőség, jobb hőtűrés (az utóbbi kettő összefügg.)
A legeslegfontosabb a fentiek közül a nagy energiasűrűség, ami pedig annak köszönhető, hogy a szilárd elektrolit egyben elválasztó elemként is szolgál. Ezért azonos kapacitás mellett kompaktabb lehet az akku, vagy azonos méretben nagyobb kapacitást kínálhat, ez már csak részletkérdés.
Baj csak egy van vele, illetve kettő: drága, és nehezen gyártható – utóbbi leginkább abból adódik, hogy töltés és kisütés során változik a cellák térfogata. A Mercedes mérnökei pl. pneumatikus működtetők beépítésével oldották meg, hogy ennek ellenére folyamatos és egyenletes legyen az érintkezés a cellákon belül, de a táguló cella se feszítse szét az akkuházat.
Van tehát feladat bőven. Amíg ezek meg nem oldódnak, minden előny csak elméleti marad, ezért is számolnak a szakértők azzal, hogy az évtized végére kerülhet forgalomba a technológia.
Nem a végsebesség meg a gyorsulás, hanem a hatótávolság a villanyautók igazi ütőkártyája. Hazudnak is róla rendesen :
