Tizenegy hónappal az A290 világpremierje és nyolc hónappal az A390_β tanulmányautó bemutatkozása után megérkezett az Alpine történetének első családi modellje, az A390.
Az Alpine kerüli a szabadidőjármű megnevezést, alighanem tudatosan, de a méretek (4615 x 1885 x 1532 mm) egyértelműen a kompakt crossoverek (C-SUV) mezőnyében helyezik el a modellt. A sablonból a részletmegoldásokkal tör ki az A390: a hátsó szélvédő kilépőéle apró kacsafarkat formált, a robusztus lökhárító alja funkcionális (az LMDh versenyautók által ihletett) diffúzort rejt, a far az oldalfalakból összehúzódva kicsúcsosodik.
Elöl a klasszikus sportautós aerodinamikai megoldások mellett a lámpatestek között, a gépházfedél belépőélénél légterelő elemet alakítottak ki. Elöl és hátul keskeny, széles fénysávok húzzák szét és lapítják le optikailag az autót, amely egyébként fizikailag sem nyúlik az égbe: szabad hasmagassága mindössze 152 mm.
Az utastérben az Alpine alapszíne, a kék uralkodik. A kezelőfelület a manapság szokásos dupla (12,3 és 12,0 colos) kijelzőből, fizikai klímakapcsolókból áll. Van telemetriai rendszer, amely versenypályán nemcsak tájékoztat (köridők, hőmérsékletek, fékhatás stb.), de akár oktat is a sportos vezetés mesterfogásaira.
A kormánykeréken a szokásoson felül két motorsport ihletésű kezelőszervet is találunk. A piros OV gomb a csúcsteljesítmény átmeneti megnövelésére szolgál: tíz másodpercig élvezhető az extra hajtóerő, majd 30 másodpercig kell várni, hogy újra üzemkész legyen a rendszer – kiskapuként már 15 másodperc után ismét megnyomható a gomb, de ekkor csak 5 másodperces löketet kapunk.
A funkció működéséről visszaszámláló és animáció tájékoztat a műszeregységben. A kék tárcsával szabályozható a regeneratív fékhatás. A nulla a teljes szabadonfutást, az 1 az Alpina A110-éhez hasonlítható motorfékhatást jelent. További három fokozat is választható, egyre erősebb visszatáplálással; a legmagasabb fokozatban egy pedállal vezethető az autó, azaz gázelvétellel a fék megérintése nélkül állóra lassíthatjuk.
Az irányváltóhoz az Alpine klasszikus nyomógombos megoldására esett a választás. Ülésekből többféle is rendelkezésre áll, az Alcantarával borított, fűthető sportülésektől a bőrkárpitozású, karbonbetétes Sabelt kagylóülésig. Az anyaghasználat prémium, mikroszálas kárpitok, alumínium és az imént említett szénszálas kompozitok gondoskodnak a motorsporthangulatról.
A hátsó ülés elvben háromszemélyes, de sportos oldaltámasztása miatt igazán két utasra számítanak; a csomagtartó 532 literes kapacitása elég lehet négy ember hétvégi csomagjainak. Opciós a dupla padló.
A tengelytáv 2708 mm, ami viszonylag rövid ahhoz képest, hogy tisztán elektromos platformról beszélünk, de ez érthető is: az A390 nem túraautónak, hanem sportkocsinak épült. Ezzel összhangban a kormányművet kifejezetten közvetlenre áttételezték, és az Alpine történetének első hatdugattyús féknyergeit szerelték fel.
A tömeg 49:51 arányban oszlik meg a két tengely között. Elöl egy, hátul kettő villanymotort alkalmaztak – az A390 az Alpine történetének első összkerékhajtású típusa. Ez a konfiguráció fejlett nyomatékvektor-szabályozást tesz lehetővé, egyrészt a két tengely, másrészt a bal és jobb hátsó kerék között. Az öt üzemmód közül három (normál, sport és versenypálya) ennek a nyomatékvektor-szabályozási rendszernek a beállításait is módosítja, akárcsak a kipörgésgátlóét és a menetstabilizáló rendszerét.
A GTS csúcsmodell rendszernyomatéka 808 Nm, a legnagyobb kombinált motorteljesítmény 345 kW/470 LE, álló helyzetből 3,9 mp alatt gyorsul 100 km/órára az A390 – ez megegyezik az Alpine A110 R gyorsítóképességével, miközben az autó minimális menetkész tömege meghaladja a 2,1 tonnát. Van egy gyengébb specifikációjú verzió, a GT is: ez 295 kW/400 LE csúcsteljesítményt, 650 Nm maximális nyomatékot és 4,8 másodperces 0–100 km/óra gyorsulást kínál. A végsebesség 220, illetve 200 m/óra.
A francia fejlesztésű és gyártású nikkel-mangán-kobalt akkumulátor 89 kWh kapacitása abroncstól, kiviteltől és felszereltségtől függően 520-555 kilométerre elegendő. A 400 V-os akkut tölteni váltóáramról akár 22 kW-tal, egyenáramról akár 190 kW-tal lehet – ez 25 perces 15–80% töltési ciklust tesz lehetővé. A váltóáramú töltő támogatja a kétirányú töltést, azaz áramforrásként is használható az A390.
Az abroncsokat a Michelin fejlesztette kifejezetten ehhez a típushoz. Két sportos nyári abroncs (20” Pilot Sport EV és 21” Pilot Sport 4S) és egy négy évszakos (20” Cross Climate 3 Sport) kérhető az autóhoz.
Az A390-eshez kétféle digitális hangzásvilágot szintetizáltak; az egyik a sportos felhasználást festi alá, a másik a mindennapokban célszerű, visszafogottabb hangkaraktert ad. Az utastérben egyébként három fokozatban (0-1-2) állítható a hangerő, azaz teljesen kikapcsolható, ha szeretnénk. A boost funkció és a rajtautomatika egyedi hangzást kap.
Az A390 az év negyedik negyedében jelenik meg a piacon, de lesz egy bevezetőszéria, amely két héttel korábban lesz rendelhető. Az árak még nem ismertek.
Nem az Alpine A390 az első sportos elektromos crossover a piacon: többek között a Porsche Macan is ugyanebben a ligában játszik, és persze a Hyundai Ioniq 5 N is ebbe a műfajba sorolható:
Szerinted melyik Alpine megy jobban versenypályán, az A110 GT vagy az A390 GTS? Kattints ide, és megtudhatod!
