A gimnazista Ferris Bueller (Matthew Broderick) lelép egy napra az apja szeretett, dédelgetett, nagyon ritka és persze iszonyú értékes sportautójával. Ez az alapsztori abban az amerikai komédiában, ami nekünk valami iszonyú távoli dolognak tűnt 1986-ban, a vasfüggöny innenső oldaláról. Egy Ferrari pedig akkora dolog volt akkoriban mifelénk,  hogy a film itthon a “Meglógtam a Ferrarival” címet kapta, az eredeti “Ferris Bueller szabadnapja” (“Ferris Bueller’s day off”) helyett. Pedig ez a film csak nyomokban tartalmaz Ferrarit.

Egy valódi 250 GT nagyon drága lett volna, hogy szétüssék a filmben, ezért a stáb csak néhány közeli felvételhez használt igazi Ferrarit. A hajtós-csapatós jelentekben három replikát, a kaliforniai Modena manufaktúra GT Spydereit pusztítottak. Az egyik automata váltós volt, mert – állítólag – a főszereplő nem tudott kézi váltós kocsit vezetni. A filmrendező, John Hughes eredetileg Mercedesben és Porschében gondolkozott, de végül a Modena GT-t választotta.Később aztán ezt néha megbánta: a jelenetet, amikor Ferris átadja a kocsit a szállodában a valet boynak, állítólag kilencszer kellett felvenni, mert a Modena-Ferrari nem akart újraindulni a leállítás után.

Az egyik a három autóból most teljesen restaurált állapotban új gazdát keres: augusztus végén kalapács alá kerül Montereyben (Kalifornia) egy árverésen. A létraalvázas, műanyag karosszériás autóban ötliteres Ford-motor dolgozik, katalógus szerinti teljesítménye 195 lóerő. A kikiáltási árról egyelőre nincs információnk.