Wartburg sorozat - Halva született prototípusok

Az egykori NDK-ban látszólag alig fejlődött valami az autógyártás területén. Elég csak a jó 25 év után bemutatott négyütemű Trabant vagy Wartburg formájára gondolni, ami alig különbözött a hosszú évtizedek óta gyártott kétüteműektől. Pedig az élet nem állt meg a Wartburgnál. Több prototípust és egy széria sportautót is kifejlesztettek, amelyeket most a teljesség igénye nélkül mutat be olvasónk, Schaffler Ferenc.

Wartburg Melkus RS1000

Ezt a típust nem igazán tudom hova sorolni. 1959-től kezdődött a története, tehát elvileg a múlt heti Wartburg történelemről szóló cikkbe passzolt volna, de nem illik a szériatípusok közé, így itt találtam neki a legjobb helyet.

Heinz Melkus 1959-ben kezdte építgetni drezdai gyárában, az egykori NDK területén versenyautóit, saját költségén. Melkus 64 néven ez a versenyautó bemutatkozott a Forma-3-ban is! 1970-ben a Melkus KG egy új versenyautót állított elő Melkus RS1000 néven. Ez már annyira jól sikerült, hogy utcai változat is készült belőle, igaz, csak 101 darab. Ami kiskutyából kicsit sok is, az autóból kevés volt ahhoz, hogy megmaradjon az emberek emlékezetében.

A Melkus RS1000 intenzív csapatmunka eredménye volt. A lapos sportautó maradéktalanul alkalmas volt utcai forgalombeli használatra. Feltűnő, szép formáját, amely egy Ferrarihoz volt hasonlatos, sokan megcsodálták. Az agresszív stílus és a felfelé nyíló szárnyas ajtók még inkább erősítették a sportautó benyomást. De mi köze van a Wartburgokhoz?

A motortérben a Wartburgokból jól ismert 1000 köbcentis kétütemű szív dobogott. Ezt felfúrták 1119, később 1250 köbcentiméteresre. A sebességváltó is Eisenachban készült, annyi különbséggel hogy nem négy, hanem ötfokozatú volt. Mind a 3 hengert külön karburátor szolgálta ki. Ezek a karburátorok nem máshonnan, mint a 250-es MZ motorkerékpárokról származtak, kisebb módosításokkal.

Először 71 lóerőt, majd 1972-től, a módosítások után, 100 lóerőt teljesített a motor. Mivel keveset gyártottak ezekből a járművekből, csak kiváltságos emberek vásárolhattak belőlük, például veterán autóversenyző pilóták. Külföldre soha nem exportálták.

Míg egy átlag NDK-s állampolgárnak 10 évet kellett várnia vadonatúj 353-asára, a kiváltságosok 2 év alatt hozzájuthattak egy új Wartburg Melkus RS 1000-hez. Nyugodtan állíthatjuk hogy ez volt a Wartburg egyetlen, de létező és kifogástalan sportkocsija.

Elkészült, de sorozatgyártásba soha nem került Wartburgok, a teljesség igénye nélkül

Wartburg P100, 355, 360 és 610. Ezek az autók csak prototípusként kerültek ki az eisenachi gyárból. Nem lett belőlük szériaautó. Sorozatgyártású, utcai példányokat hiába is keresnénk belőlük. Ez részint a német újraegyesítést megelőző bonyolult politikai helyzetnek, részint a megfizethetetlen árakhoz vezető, magas előállítási költségeknek volt köszönhető. Adatokat nem tudok róluk, félrevezetni pedig senkit nem akarok, így csak a képekben gyönyörködhetünk.

Köszönet a képekért és a segítségért Enyedy Ákosnak.