Modellautó: az élmény nem kisebb, csak a méretek 1

Modellautó: az élmény nem kisebb, csak a méretek

Tulajdonképpen nem is érdemes a valódi Alfa Romeo 156-oshoz viszonyítani a modellautó elképesztő teljesítményét, ugyanis a kisautó szinte bármilyen külsőt viselhetne. A műanyag karosszéria lecserélése csak néhány pillanatot vesz igénybe. Az alváz és a karosszéria pontos illeszkedését sasszeg oldja meg. Azért épp Alfa 156-os felépítményt ültettek az autóra, mert a modellekre kiírt országos bajnokságban csak olyan autó indulhat, melynek valós autómása szerepel valamilyen pályaversenyen.

Az autó márkája mellett sok egyéb szempontból kötött a modellautó építők keze. Ugyanolyan szigorú feltételek szabják meg az autók felépítését, mint a valódi versenyautóknál. A méreteknek szigorúan alkalmazkodni kell az 1:5-ös arányhoz, az eltérés ą5% lehet.

A motor 23 köbcentis, teljesítménye 4,5-5 lóerő. A 10,5 kilós modellt körülbelül 3 másodperc alatt repíti 100-ra. A motor eredetije valamilyen kerti szerszámban teljesített, de azóta alaposan módosították, és a modellekbe kerülő motorokat már direkt erre a célra fejlesztették. A fordulatszám még a Forma-1-es autókét is übereli: percenkén 16-21 ezret forog a motor.

A végsebesség áttételtől függ, 120 km/óra körüli. Általában úgy szokták beállítani az autót, hogy a pálya legnagyobb egyenesében ki tudják autózni a végsebességet. A hosszú egyenes a versenyzőktől legtávolabbi szakasz szokott lenni, mivel így a legkönnyebben áttekinthető a száguldó modellautó.

Az irányítás laikusoknak nem is olyan könnyű. A vezető a pálya mellett áll és onnan kell beleélnie magát, merre van az autónak a bal és merre a jobb. Telek Gábor, az autó vezetője azonban elmondta, hogy benne ez sosem merül fel. “Mindig olyan érzés, mintha az autóban ülnék. Még ha velem szemben jön a modell, akkor sem merül fel, hogy merre kell jobbra vagy balra kormányozni.”

Számomra azonban nem volt ennyire egyértelmű az irányítás. A pisztolyszerű karon a ravasszal adjuk a gázt és a féket, és egy kis kormánykerékkel fordítjuk el az autót. Igaz, hogy a tulajdonos remegő keze is frusztrált egy kicsit, ahogy átadta a méregdrága játékszer távirányítóját, de számomra nem mindig volt annyira egyértelmű, hogy mikor, merre kell a kormányt elforgatni.

Pedig nagyon kell vigyázni, ugyanis a verseny közben többször közel 100 km/órás sebességgel repesztő autók akár pusztítóként is viselkedhetnek. Simán átviszik a vaskerítést, sajnos a pályát szegélyező beton már keményebb ellenfél. A való élethez hasonlóan a modellautók is ripityára tudnak törni. Hiába a szénszálas alváz, Telek Gábornak már sikerült egyszer azt is kettétörnie, de a kisebb sérülések szinte mindennaposak.

Verseny közben szervizelni lehet az autókat, amit általában a versenyző külön szerelője szokott elvégezni. A megfelelő beállítás ugyanolyan fontos a modelleknél is, mint az igazi versenyautóknál.

A futómű finoman hangolható, gumiból is több áll rendelkezésre. Soha nincs két azonos verseny, még ha a pálya ugyanaz is, hiszen már a beton hőmérséklete is nagyban befolyásolja a beállításokat. Egyedül tankolni tilos a verseny alatt. Ez egyébként nagyban megköti a csapatok kezét, mivel a tank csak 7 decis, a verseny pedig fél óráig tart. Általában ki is szokták szárítani a tankot a futam végére. Sőt, ahogy a Forma-1-ben, itt is előfordul, hogy egy eltaktikázott tankolás végzetes lehet.