A ZiL teherautók manapság már csak veterán, vagy hobbijárműként láthatók idehaza. A szocializmus idején azonban hozzá tartoztak a mindennapokhoz. A benzinmotoros szovjet teherautókból leginkább platós, vagy billencses változatok léteztek, de akadt víztartályos kivitel is. Sőt, egyes változatokkal télen az utakat is meg tudták tisztítani a rá hullott jelentős mennyiségű hórétegtől.
A ZiL-131-es a Magyar Honvédségben volt rendszeresítve, de a fegyveres erők a ZiL-157-eseket is használták. A polgári változatok közül a leggyakoribb típus a ZiL-130-as volt, amely jellegzetes kék-fehér fényezésű fülkéjével már messziről felismerhető volt az utakon. Kétség nem fér hozzá, hogy azok, akik ilyen felújítására, vagy megőrzésére adják a fejüket, törekednek arra, hogy megmaradjon az eredeti színárnyalat.
Kétség nem fér hozzá, hogy a középkorúaknak biztosan számos emlékük van ezzel a teherautóval. A most következő képeken olyan helyekben és helyzetekben láthatjuk az ZiL teherautókat, ami talán mai szemmel nézve már meglepő lehet. Ott voltak a metróépítésnél, a Népstadionban, de még a budapesti Városligetben is.
Mivel a nyolchengeres benzinmotor nem kis étvággyal rendelkezett, ezért a Lihacsov Autógyárnál felmerült egy gazdaságosabban üzemeltethető teherautó lehetősége. Éppen ezért a ’80-as években propán-bután gázzal működő ZiL 138-asokat is gyártottak, amelyek bár ugyanazokkal a motorokkal üzemeltek, de gáztartályokkal szerelték fel őket. Előnyük volt, hogy akár benzinnel is lehetett őket működtetni, ha esetleg kifogytak volna a gázból. Ezek a példányok azonban nem közlekedtek Magyarországon.
Ha kíváncsi vagy rá, hogyan lesz egy ZiL-130-asból pokolian menő pick-up, akkor kattints erre a linkre.
