A katonakori Uralok, DAC-ok, Krazok emléke már sajnos megkopóban. Néhány hónapja egy közepes méretű varacskos disznó is nagy élményt nyújtott, de most igazi főnyeremény hullott az ölembe a Dakart járt 6×6-os Renault Kerax személyében.
Rövid történelem:
Itt is járt

Itt is járt

Itt is járt


Újkorában, 2001-ben a Kerax első gazdája Bruno Saby volt. Ő ekkor Ford Rangerrel indult a Dakaron, a Renault pedig a szervizfeladatok ellátásához kellett. Saby Marokkóban műszaki hiba miatt feladta, a Ford pedig visszavonult a versenytől, majd később a csapata is feloszlott. A járgányt ekkor a Nissan vásárolta meg, így feladata ismét egy gyári csapat támogatása volt. Így jutott el másodszorra is a Dakarra.  

Tavaly azonban a Nissan úgy döntött, hogy önálló márkaként már nem indul a futamon, ezután került a Kerax Magyarországra, a Renault Trucks Hungáriához. Az autót mostanában a Fuszéder Rally Race Team használja, szintén szervizkamionként. A csapat benevezett a 2008-as Dakarra is, ahová – ha elfogadják a jelentkezésüket – természetesen a Keraxot is magukkal viszik, hiszen már otthon érzi magát azon a tájon.

a videó a hirdetés után indul
Volt itt valami?

Volt itt valami?

Volt itt valami?


A karosszéria módosításai mellett szerencsére a motor sem úszta meg az átalakítást. Keraxszakértőnk szerint a kikönnyített lendkerék dobott nagyot a hathengeres dízelen, amely úgy vette a fordulatot, hogy pirosnál nehéz volt megállni az öncélú motorbrummogtatást. Egyszerűen élvezet hallgatni. Ennél csak az emelkedőn gyorsítás nagyobb móka, amikor a turbó belevisít az ember fülébe, a kipufogóból meg korompamacsok szállnak az égbe. Kéjes érzés. Hiába, se részecskeszűrő, se varázslöttyök. Itt nem fontos a környezetvédelem, csak menjen mindenáron.

Fordulatszám és sebességfüggőknek: a Kerax motorja 90-nél, nyolcadikban pörög 1400-as fordulatszámon. Csúcssebességet nem tudok mondani, de a kilencvenes tempót nagyon könnyű vele átlépni. Igaz, az autópályás rohanás nem az erőssége, hiszen a mostoha használat során aszimmetrikusra megkopott terepgumik rendesen rázzák a gépet.

Lányok, az enyém 9,4 méteres

Három parkolóhelyre fér be

Három parkolóhelyre fér be

Három parkolóhelyre fér be


Sosem értettem a vicceskedvű kamionosokat, hogy miért írogatnak hasonló baromságokat a járművük hátuljára. Meg voltam róla győződve, hogy a lányok meg sem látják az ekkora vasakat. Egészen addig, míg a szerkesztőségbe beérve két kollegina azért nem kezdett nyaggatni, hogy azonnal menjünk el a “kis pirossal” valamerre. És tetszett nekik. Többek között ezért is szeretem őket, belevaló csajok mindannyian.

De nem volt ez másként az utcán sem, kisgyerektől a nagypapáig mindenki rácsodálkozott a dübörgő gépre. Hiába, nem nehéz észrevenni ezt a jókora járgányt.

Magaslati levegő

Nagyszoba

Nagyszoba

Nagyszoba


A két méternél is magasabban lévő, négypontos övekkel felspécizett Recaro versenyülésekből remek a panoráma. Volt ugyan aki kinézett és azonnal tériszonyra panaszkodott, de a többségnek inkább idült vigyor költözött az arcára. Vicces dolog fentről nézni a BKV- buszok, illetve minden más jármű tetejét. A kabint az első mázsányi gallytörőn kívül mással is megpróbálták biztonságosabbá tenni: vastag kábelek óvják az előrebillenéstől, és persze a biztonsági rácsozás sem maradt el, de tűzoltó készülékekkel is gazdagon ellátták. A belső spéci felszerelések egy részét már kiiktatták, így a tartalék 410 literes üzemanyagtartály már nem működik és az elektronikus úton, a kabinból szabályozható keréknyomásállító sincs üzemben. Utóbbiért kár, mert jó móka lehet kabinból nyomást állítgatni.


Alázatra tanít. Másokat

A fenti szöveg a Hyundai egyik szabadidő-autójának, az agresszív magyar vezetési morál mellett talán kevéssé szerencsés reklámszlogenje. Nos, ami valóban alázatra tanít, az inkább egy 6×6-os Kerax. Szűkebb utakon tanulságos volt látni a nagy terepjárókkal eddig királyként közlekedők villámgyors átváltozását, amint az út közepéről húzódtak félre a lehető legjobban.

Ekkora autóval a városi közlekedés is kalandos. Nemcsak az izzasztja le a vezetőt, hogy megpróbálja két szaggatott vonal között tartani a gépet és hogy a jobb első holttérben akár egy kisbusz is megbújhat, hanem a magasság és súlykorlátozásokat jelző táblák is, amelyekről eddig tudomást sem vettem.

Néhány dolog elszabadult hátul

Néhány dolog elszabadult hátul

Néhány dolog elszabadult hátul


A 3,9 méter magas járgánnyal hülye érzés a négy méteres felüljárók alatt átszáguldani, az ember önkéntelenül is lassít, pedig semmi értelme. Ha fennakadna, úgyis leszakadna a teteje.

A tesztidőszak alatt új perspektívából is megismertem a várost. A tükörrel ügyelni kellett a táblákra, közlekedési lámpákra, a többi magasan lévő tükörre. És az útvonalak szabályos megtervezése is okozott némi fejfájást.

Bár az egész szerkesztőség szinte kivétel nélkül utálja az autópályán egymást percekig előző teherautókat, de a Kerax kormánya mögött csak kellemes csalódás ért velük kapcsolatban is. Ha kell, beengednek, kiengednek és még a BKV- sofőrök is jóval előzékenyebbek, mint ha személyautóval lennénk. Ez valami hasonló érzés, mint a BMW-vel. Ha közéjük tartozik az ember, rögtön minden másként fest.

Adrenalinbomba

Állat

Állat

Állat


Hétvégén a Tata közeli, Turul MSE motorosok számára épült krosszpályájának buckáin, mély homokjában próbálgattuk, mit is tud a brutális méretű vörös vas. Eleinte el sem hittük, hogy ide valóban bemehetünk, de a tulajdonos nem csinált ebből problémát. Még az ott randalírozó motorosoknak is szólt, hogy ne nagyon mászkáljanak arra, ahol mi vagyunk, de ez nemigen hatott rájuk. Egy darabig aggódtunk miattuk, aztán már nem. Bár tényleg nem lett volna jó, ha valamelyiküket a Renault gallytörő rácsai közül kellett volna bottal kipiszkálni.

A dakaros Kerax igazi adrenalinbomba. Miután a vezető már magabiztosan kiismeri magát a 16 fokozatú váltón és nagyjából az autó kiterjedésével is tisztában van, onnan már igazi élmény vele még a városban araszolgatás is. A sokfokozatú ZF váltó hamar megszokható, csak a hármasból indulást kellett hamar elfelejteni, amikor visszaültem a családi autóba.

Túladagolás

Kalitka

Kalitka

Kalitka


A teszthét első napján még úgy tűnt, sosem fogom átlátni a Keraxot. Túl nagy falatnak tűnt, és féltem a fogyasztásától is. Aztán a második naptól már a szerkesztőségbe is vele gurultam be, igaz kicsit korábban kellett kelnem, hogy találjak három egymás melletti parkolóhelyet a Kis Pirosnak. De megérte. A visszaadás meg különösen nehéz volt. Hiába, nagyon megszerettem, no. Már most hiányzik.