Pár éve még alkalmi villanásoktól eltekintve a mezőny végén vagy sűrűjében küzdött a McLaren, de tavaly már behúzták a konstruktőri bajnoki címet, idén pedig a Mercedes és a Red Bull korábbi dominanciát idéző fölénnyel (is) képesek nyerni, az idei 6 fordulóból 5-ön győzedelmeskedett valamelyik versenyzőjük.
A riválisok – főleg a lendületét vesztett, talán már hanyatlásnak indult Red Bull – nagyon szeretné tudni, és a tudás birtokában esetleg visszafogni a wokingi alakulatot. A McLaren állítólag túl hajlékony szárnyáról sokszor hallottunk tavaly ősz óta, a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) az idén többször is szigorított ellenőrzésein is szabályosnak találta azt.
Felmerült az is, hogy Lando Norris és Oscar Piastri kiemelkedő gumikezelésében az abroncsokba töltött kis mennyiségű víz segíthet, ezt a Red Bull Miamiban is újra előhozta, ám az FIA néhány napja közölte, ezen a téren is mindent rendben talált.
Úgy tűnik, a gumik hűtését, még pontosabban a hőmérsékletük ideális tartományban való tartását illetően nem járt annyira rossz nyomon a Red Bull, ám ahogy egy korábban készült, most felszínre hozott tudományos munka sejteti, azért nem találták el.
Természetesen csakis spekulációról van szó, de az annak idején a McLarennél dolgozó aerodinamikai mérnök, Martin Buchan a 2017-ben írt PhD-tézisére támaszkodó, a YouTube-on közzétett magyarázata igen érdekes. A szakember az ún. „fázisváltó”, másképp halmazállapot-váltó anyagokról írta a dolgozatát.
Természetesen minden elem, anyag halmazállapotokat vált bizonyos hőmérsékleteken, de a mérnök szerint épp ez zárja ki a víz használatát – hiszen az a nyomástól függően 100 °C körül válik folyadékból gázzá (gőzzé) –, a McLaren valami mást alkalmazhat.
Buchan szerint a trükk ott lehet, hogy az MCL39-esen a (hátsó) fékdob belső fele kaphatott valamilyen borítást – az itt használt anyagokra nincs előírás, szabály –, mely a megfelelő hőmérsékleten folyadékká válik, és ott forogva segít a hőkezelésben, nem engedi, hogy a gumikba a kelleténél több hő közlődjön, így az abroncsok tovább maradhatnak az ideális tartományban.
A mérnök hozzáteszi, hogy ha így is van, a megoldás ismerete nem jelent gyors másolási lehetőséget, a riválisok csak hosszas kísérletezés után állhatnának elő hasonlóval, már ha egyáltalán belefognak.
