1961-ben, egyetlen futamon indult az F1 történetének egyik legérdekesebb konstrukciója a Ferguson P99. De ne szaladjunk ilyen előre, lássuk miként, kinek a fejéből pattant ki a forradalmi ötlet, amely tiszavirág-életű volt ugyan, mégis hűen mutatja a sportágra akkoriban jellemző sokkal szabadabb útkeresést.

Herry Ferguson, mielőtt remek ötletét a sportpályára ültette, komoly tapasztalatokat szerzett ezen a téren, mivel az Egyesült Királyság vezető gyártójaként állított elő összkerékhajtású megoldásokat Ford traktorok számára.

A négykerékhajtású “szivar” megvalósításának terve nem volt új keletű, mert már 1932-ben létezett a Bugatti T53-as, de az gyorsan a feledés homályába merült, és soha nem állt rajthoz. A mi Fergusonunk viszont pályára küldte csodamasináját, 1961-ben az Angol nagydíjon.

A konstrukció egyéb részei nem számítottak csúcstechnikának, orrában 1.5 literes 4 hengeres feltöltős Climax motor pörgött, ami teljesítményben (151 LE) elmaradt a V6-os szívó erőforrásoktól, ráadásképp még súlyfelesleggel is küszködött. A hajtáslánc igazi, keményvonalas összkerékhajtásnak számított, három difije volt, első, hátsó és középső, mely utóbbi az erő elosztására szolgálta a tengelyek között.

Kitűnő alapötlet, de versenypályán nincs rosszabb az orrtúrásra hajlamos autónál, a P99 pedig a megszokott farolás helyett inkább alulkormányzottság jeleit mutatta. Ahogy egy korabeli tesztpilóta megjegyezte, az autó viselkedése leginkább egy lazacvacsorában megfáradt medve mozgásához volt hasonlítható. Igaz, akkoriban is akadt olyan tehetség, aki táncra tudta bírni a medvét.

Az említett debütálás 1961-ben az Angol Nagydíjon történt, a merőben új konstrukciót egy privát csapat, Rob Walker alakulata állította csatasortba, Jack Fairman vezetésével. Ebben az időszakban az istállók indíthattak különböző autókat, így lehet, hogy a Ferguson mellett egy Lotus állt a Walker garázsban, amit nem más mint Stirling Moss vezetett. A tervezők imáját meghallgatta az ég, ömlött az eső az első edzésen! Stirling Moss, kipróbálta a csodamasinát, a legjobb időt futotta a Fergusonnal, másnap azonban visszapártolt a Lotushoz, így a Ferguson volánjához csapattársa Jack Fairman ült.

Edzésideje alapján a 20. helyről indult, az első rajtkockát érő időtől 4.6 mp-el futott gyengébbet. A megbízható, de kevésbé tehetséges pilóta a 14.-15. helyen autózott, és úgy tűnt esélye sincs jobb helyezés elérésére. Ám ekkor Moss Lotus kocsija meghibásodott, kiállt, és az 57. körben Fairmanntől visszavette a Fergusont. (A hatvanas években erre is lehetőséget adtak a szabályok)

 A makacskodó motort csak betolással tudták újraindítani, amit a szabályok tiltottak, de az angol mégis nekilendült a versenynek, hátha megússza a fekete zászlót. Az egyre inkább belelendülő Mosst később mégis kiintették, (pedig leggyorsabb körében 9 mp-el volt jobb mint Fairman!) és az egyre gyorsuló sztárt diszkvalifikálták a versenyből.

Az úttörő versenygép képességeit mégis bizonyította, igaz egy olyan versenyen, ami nem tartozott a Forma-1 hivatalos naptárjába. Az Outlan Parkban megrendezésre került futam ennek ellenére korántsem nevezhető könnyed matinénak, Bruce McLaren, Jim Clark, John Surtees, Innes Ireland, Graham Hill is rajthoz állt, hogy csak a legnagyobbakat említsük. Stirling Moss ebben a mezőnyben volt képes egyértelmű győzelmet aratni a P99-el, amit végül zseniális vezetési tudásával sikerült betörnie.

A következő évtizedekben még több csapat próbálkozott mind a négy kerékre átvinni a motor erejét, de a megoldás végül sok egyéb mellett szintén tiltólistára került a nyolcvanas évek elejére.