“Ezek a srácok nem tudják kezelni a halált. Sosem látták, még csak a közelében sem voltak. Nem kellett az autóban maradt testet látniuk, nem kellett azonosítaniuk egy holttestet, nem kellett összeszedni valakinek a holmiját, mert a feleség vagy a barátnő nem volt képes rá. Imádkozom érte, hogy ne is kelljen ezt megismerniük, de a nagy számok törvénye alapján, ha valaki 320-szal száguld a technikai és az emberi hiba határán, mindenképp történni fog egy baleset. Mostanáig hihetetlenül szerencsések voltunk, de közeleg egy hatalmas bukás” – mondja Jackie Stewart, 1969, 1971 és 1973 F1-es bajnoka.

1982 - Gilles Villeneuve még nem élhette túl

1982 – Gilles Villeneuve még nem élhette túl

1982 – Gilles Villeneuve még nem élhette túl


A skót veteránnak igaza lehet, a Forma-1 “fekete hétvégéje”, az 1994-es San Marinó-i Nagydíj óta, amikor az osztrák Roland Ratzenberger és a legendás Ayrton Senna életet veszítette, nem történt halálos baleset.

Az F1 történetében eddig 43 halálos baleset történt, 15 pilóta halt meg az ötvenes években, 12 a hatvanas években, tíz a hetvenes években, négy versenyző a nyolcvanasokban, és végül Ratzenberger és Senna a kilencvenes években.

14 éve tehát elkerülte a halál a Forma-1-es pályákat, köszönhetően elsősorban az FIA egyre magasabb biztonsági követelményeinek mind a pályák, mind az autók terén. Fontos szerepet játszott a Senna halálát követően újraalapított GPDA, azaz a versenyzők főképp biztonsági kérdésekkel foglalkozó “szakszervezete” is – tegyük hozzá, hogy ma nem tagja ennek a világbajnok, Kimi Räikkönen és Lewis Hamilton sem. Mára, talán pont azért, mert senki nem találkozott a halállal a pályán – kivéve Rubens Barrichellót -, szinte feledésbe is merült a sennai örökség, a versenyzők, és mi, nézők is természetesnek tartjuk, hogy egy-egy óriási baleset után a pilóta épen és egészségesen szállhat ki az autójából.

Lábszag

Lábszag

Tavaly Kubica sokkolt minket


A sport történetében persze Senna halála óta is voltak olyan jelenetetek, amikor a néző szívverése megállt egy pillanatra, gondoljunk csak mondjuk Robert Kubica tavalyi kanadai balesetére, amikor a lengyel 75 G-s lassulást úszott meg egy bokarándulással, vagy épp Heikki Kovalainen pár nappal ezelőtti barcelonai ütközésére, amikor a finn 130-cal hajtott egyenesen a gumifalba.

Kérdés, hogy meddig tarthat ez, mikor történik valami szörnyűség, ami kipukkasztja a biztonság illúzióját, mikor hal meg valaki? Jackie Stewarttal egyetértésben mi is csak azt kívánjuk, hogy sose kelljen ilyesmiről tudósítanunk, de nem feledjük, hogy a halál mindig ott lopakodik a pályákon.

“Valaki meg fog halni. Olyan ez, mint a légikatasztrófa. Nem lehet, hogy valami ne romoljon el. És akkor valaki meg fog halni” – figyelmeztet Stewart.

Az F1 elmúlt 15 évének legsúlyosabb balesetei

Roland Ratzenberger halálos balesete, 1994, Imola

Rubens Barrichello “repülése”, 1994, Imola

Ayrton Senna halálos balesete, 1994, Imola

Martin Brundle, 1996, Melbourne – sértetlenül megúszta

Mészárlás a rajt után, 1998, Spa-Franchorchamps

Luciano Burti elrepül, 2001, Hockenheim

Luciano Burti a falba fúródik, 2001, Spa-Francorchamps

Ralf Schumacher láncreakciót indít, 2002, Melbourne

Fernando Alonso a dobogó helyett a kórházba ment, 2003, Interlagos

Ralf Firman emlékezetes esése, ami után Baumgartner szállhatott harcba, 2003, Hungaroring

Robert Kubica az évtized bukást ússza meg, 2007, Montreal