A hajók vízre bocsájtása ünnepi pillanat, hosszú munkafolyamat végét jelzik. A műveletnek több módja is van, az elárasztott szárazdokkból nemes lassúsággal úszik ki a hajó, viszont a sólyáról oldalirányba vízbe engedés módszere sokkal látványosabb.
“A vízrebocsátás azt a műveletet jelenti, amikor a hajó súlyát a gerincblokkokról, bakokról, stb., amelyek az építés során a hajó támasztását szolgálták, a bölcsőre helyezik át, amely a csúszdákon nyugszik, majd ezt követően annak segítségével a vízbe csúsztatják. A hagyományos vízrebocsátási eljárásnál a hajót farral előre engedik a vízbe, sok olyan hajógyár épült azonban, ahol a vizet folyópart vagy keskeny csatorna jelenti, ezek kényszerből oldalt bocsátják vízre a hajót. Az orral előre történő vízrebocsátás nagyon ritka, mert a vízkiszorítás és a súly ilyenkor nagyon eltérhet a csúszás kezdeti stádiumában, ami a hajót hossz irányban erősen igénybe veszi, emellett a vizet elérő hajó stabilitása is rosszabb, mint a másik két lehetőségnél.
Az oldalirányú vízrebocsátás egyik fő jellemzője a huppanás, ahol a csúszdák nem érik el a vizet; ennek következtében nagy haránt dőlésszög alakulhat ki, amikor a jármű leér a vízre. Emiatt igen pontos stabilitásszámítást kell elvégezni előzetesen, és vízrebocsátás előtt minden nyílást be kell zárni.” – BBBZ-kódex.
