Andi 24 éves, budapesti lakos. Nagyon aranyos lány, de nem emiatt írunk róla. Most tanul meg vezetni, és szüksége van egy autóra, amin kiteljesítheti ismereteit az autókázásban. A kocsival szemben annyi volt az elvárás, hogy kijöjjön két kilóból, ne kelljen rá sokat költeni és egy fiatal lány is vállalhassa. A három – egyenként gazdag – halmaz metszete már nagyon szűk, főleg, hogy bizonyos autókat eleve kizárunk.
Minek az a gumifüst!
Rögtön kiderült, hogy nem állhatok elő a kétliteres Ford Sierrával a lehető legjobb autóként. Ezt nehezen dolgozom fel, mivel a Sierra ugye hátul hajt, a kétvezértengelyes 2.0 literes motorral gázra elmegy keresztbe, és mennyire örülne neki az Andival romantikus kapcsolatban lévő Nagy Dénes is! Ráadásul az élményekért cserébe a kiadások is kevésbé fájnak. Kettőnek azért utánamegyek 220 000-ért, de az egyiknél süketen csöng ki a telefon, a másiknak meg osztrák papírjai vannak.
Két francia, két német, egy japán
Isten nem akarja, hogy a Sierráról rúgjuk le a hátsó gumit, ezért arccal a gazdaságosság felé fordulok. Napokig gubbasztok a kereső előtt, beszerzek háromféle hirdetési újságot és nekiállok telefonálgatni. Élettel töltöm meg a ridegségig ésszerű kategóriát (Opel Ascona 1.6 benzin-gázzal, 130 000 Ft), kiszemelek két modernebb és nem ilyen zsibbasztóan unalmas, de olcsó és praktikus autót (Lancer 1.5 kombi, 225 000 Ft, Kadett E kombi 1.3 benzin-gáz 180 ezerért). A két utolsó dobás egy elvileg frissebb kompakt autó, egy Renault 19 1.7 (225 000 Ft) és egy lányosabbnak mondható Peugeot 205 1.1, 235 000 Ft-os indulóval.
Elsőként irány a Kadett! Szombat reggel egy rokonszenves középkorú úr vár a Rómain. A 21 éves autó fényezése matt, mintha temperával készült volna, a csomagtérajtót kézzel kell kitámasztani, hogy ne fittyedjen le és a belsőre is ráférne a sikálás.
180-ért nagyjából egészséges
Az optikailag viharvert autó menet közben egészséges, és a tulajdonos nem kertel. 10-11 literes városi fogyasztást mond a hat literes autópálya mellett. Csak gázzal jár, az üres tank kirohadt, így nincs mibe benzint tankolni. Kedélyesen autókázunk, fékre lassul, gázra gyorsul, a kormánya olyan könnyű, hogy Andi is boldogulna vele. Belül zörög, ami csak bír, de más baja nincs, van még rajta másfél év vizsga és a gázüzem is frankó benne. Ráadásul megbíznék a tulajban, alku előtt 180 000-ért messze rosszabb autót vártam.
Csoda és csapda két kilóért a másik oldalon
Nem, nem, soha!
Az R19-el aztán megjön az élet sűrűje. A hirdetés szerint a kocsi lépcsőshátú és megkímélt. Elsőre is egyértelmű, hogy nem Chamade, hanem ötajtós, de mindegy. A megkímélt elvileg közelebb van a gyári újhoz, mint a vérestorkú szakadékhoz, de ezt az autót talán a felgyújtástól vagy a vízbefojtástól kímélték csak meg. A gazdája rögtön elmondja, hogy a kerékcsapágy cserés és a hűtőventilátor nem kapcsol be. A csapágy olyan iszonytatóan darál, mintha szárazbetonban forogna, és a motorház alól 10 perc után dől a gőz. Az ár nem lenne irreális, mert a többi R19 egy százassal feljebb mozog, de inkább egy régebbi autó, csak ne kelljen rá már az elején sokat költeni. Inkább politikáról beszélünk, mert az ellenoldal utálatánál ma alig van erősebb összekötő kapocs két idegen között. Bár az autó riasztó, de jót diskurálunk, vidáman válunk el.
Autó, 150 000 alatt
Látva a 225 ezres 19-est, a 130 000 forintra kiírt Asconától végképp tartok. Pedig elvileg a megtestesült józanság a gázüzemmel, literenként 170 Ft körül. Egy lovardában vár az autó, korának megfelelő állapotban. A vizsga majdnem friss, de csak egy könyvelőnél nyerne, Andinál aligha. Az Ascona tágas, olcsó hozzá az alkatrész, nem is gyenge, de egy nő nem szeretne bele, és nemcsak a lemezeken burjánzó rozsda, a lehámlott metálfény és a széthasadt műszerfal miatt.
A tulajt mintha meglepné, hogy én akarok vezetni. A motor könnyen indul, de nagy gázra befullad, talán még túl hideg. A kocsit strapálni vették, vonóhorog is van rajta, azért engedik el a kezét, mert az ára egy új szerverre kell. Az egykor Svájcban futott kocsi ránézésre egy rusnya dög, de pár bőrt még le lehet nyúzni róla a következő vizsgáig. Ennyi pénzért AIDS-et nem kapsz, nemhogy autót.
Olajozott varrógép
Még két kocsi marad, egy Mitsubishi Lancer 1.5 1989-ből és egy Peugeot 205. A Lancer olyan, mintha a gondos nagypapa épp most halt volna ki a volán mögül és az örökösöknek még nem volt ideje lelakni a tipp-topp kocsit. 17 év alatt mindössze két tulajdonost szolgált. A mostani azért adja el, mert a két kisgyermekkel kinőtte a család, és nem is szeretik, pedig semmi baja nem volt.
Tény, hogy egy kocka Lancer kombihoz képest a vízállásjelentés legénybúcsú leszbikus fellépőkkel. De két kilóért igazságtalan még érzelmeket is elvárni, ha a kocsi nemcsak hogy szervokormányos, de jól gyorsul, nem ráz, finoman működik, átlagosan 8 litert sem fogyaszt és egyébként is nagyon meggyőző. A víztartályban nyoma sincs olajnak, nem szállnak fel buborékok sem (nincs hengerfej baja), a kuplung is elemében van, rozsda alig és a kocsi megúszta a 17 évet nagyobb csattanások nélkül. Elképesztő viszont az egyen japókra szabott üléssín, amely a 172 centis tulajnak is épphogy csak elég.
Pofon elölről, pofon hátulról
Már látom Andit vezetni, de még megnézek egy fehér 205-öst. Ezt bizony megcsukták elölről-hátulról, a két fényszóró nem azonos gyártmány, az egyik lötyög is. A motortérben a rozsdáról is kiszúrni, hogy az autó beleszaladt egy nagy pofonba, és az elemek színe csak nagyjából hasonlít és az illesztések olyan csálék, mintha direkt arra gyúrtak volna.
Ám a 205 nem véletlenül futott be fényes karriert. Ez messze a legmodernebb, sok benne a hely, belül is egyben van, a hajtáslánca patent és szemben a nagykorúakkal, mégiscsak az 1992-es év szülötte. A 60 lóerős motor egész erős, városban csak 7-7,5 litert eszik. A puha ülések kényelme, a könnyű parkolás és a 210 000 forintra lealkudott ár eldöntötte a meccset: Andi megvette élete első autóját, egy 205-ös Peugeot-t.
