Léteznek poszterautók, amelyeknél a „legenda” kifejezés nem túlzás, hanem majdnem kevés is. Az Audi Sport quattro pontosan ilyen. A nyolcvanas évek egyik legvadabb homologizációs modellje volt, amelynek utcai változata is egészen őrült teljesítményt kínált a maga korában: 306 lóerőt, 4,9 másodperces 0–100-as gyorsulást és 250 km/órás végsebességet. Ez abban az időben tényleg másik dimenziónak számított, hiszen a 390 lóerős Ferrari Testarossát is képes volt 250-ig megverni.

Most ezt az örökséget porolta le a müncheni HSR Manufaktur. Fontos tisztázni még az elején, hogy a HSR nem áll kapcsolatban az Audi AG-val vagy a Volkswagen-csoporttal, az Audi, quattro és Sport quattro nevek használata pedig csak a történelmi és technikai kiindulópont azonosítására szolgál.

A képeken látható autó neve Type 859, ami nem véletlen: a 859-es kód az eredeti Sport quattro belső típusjelzésére utal. A recept pedig elsőre egyszerűnek hangzik, a megvalósítás viszont annál keményebb lesz. A HSR egy korhű Audi Coupe B2 donorautóból indul, majd a karosszériát nagyjából 32 centivel rövidebbre szabják, miközben a tengelytávon módosítanak a stabilitás javítása érdekében, szóval az első tengely kicsit előrébb, a hátsó kicsit hátrébb kerül.

6 fotó

A vázat bukókerettel erősítik, a külső elemeket pedig karbonból készítik. A HSR saját kommunikációja szerint a cél a nagyjából 1200–1300 kilogrammos száraz tömeg, ami a teljesítménnyel együtt igen vad arányt ad. A cég nem múzeumi tárgynak szánja az autót: saját megfogalmazásuk szerint hegyi utakra, szerpentinekre és pályanapokra épül, de közúton is használható lesz, klímával, modern elektronikával, vezeték nélküli Apple CarPlay- és Android Auto-kapcsolattal.

Motorválasztás

Az eredeti Sport quattro is öthengeres turbómotorral lett ikon, a HSR pedig a modern Audi-világból ismert 2,5 literes, turbós DAZA öthengerest használja, amely a korábbi RS3-ból lehet ismerős. Csakhogy itt nem egyszerű motorcseréről van szó: a blokkot kovácsolt belső alkatrészekkel építik újra, motorsportos száraz karteres kenést kap. A végeredmény 500 és 600 lóerő közötti teljesítmény, amennyit a megrendelő szeretne.

A Type 859 kézi váltót kap, egy megerősített hatfokozatú Audi-váltót, mellé pedig állandó összkerékhajtás jár Torsen központi differenciálművel. Az alap nyomatékelosztás hátra teszi a hangsúlyt, 40:60 arányban, vagyis a cél nem pusztán az, hogy a régi quattro újra megjelenjen, hanem az, hogy modernebb, játékosabb, nagy tempónál stabilabb autó legyen belőle.

Az eredeti Sport quattro azért született, mert az Audi a B csoportos raliban a rövidebb, fordulékonyabb autóktól remélte a következő nagy ugrást. A normál Audi quattrót nagyjából 32 centivel rövidítették meg, a homologizációhoz pedig legalább 200 utcai példányt kellett gyártani. Végül 214 darab készült belőle, 1983 és 1985 között.

Feltámad a legendás Audi, amely Ferrarikat alázott 6

Az Audi a turbófeltöltéssel és az állandó összkerékhajtással forradalmat csinált a ralipályákon: 1982-ben és 1984-ben márka-világbajnok lett, 1983-ban Hannu Mikkola, 1984-ben Stig Blomqvist nyert egyéni világbajnoki címet Audival. A Sport quattro történetéhez ugyanakkor hozzátartozik, hogy a B-csoport ennél is vadabb lett: a Peugeot 205 T16 és a Lancia Delta S4 már középmotoros, műanyag karosszériás fegyverként érkezett, amelyekkel szemben az orrmotoros Audi konstrukciós hátrányba került.

A HSR Type 859 darabszáma is erre a korszakra utal: mindössze 84 példány készül belőle, 1984 tiszteletére, amikor az Audi újra megszerezte a ralivébé konstruktőri címét. Az ár legalább ennyire exkluzív: a nemzetközi beszámolók szerint 500 ezer euró környékéről indul, adók nélkül. Ez nagyjából 180 millió forint, és akkor még nem beszéltünk az adókról, egyedi extrákról vagy a forgalomba helyezés költségeiről.

Tehát nem olcsó nosztalgia, hanem gyűjtőknek szóló, nagyon drága, nagyon limitált modernizálás.

Feltámad a legendás Audi, amely Ferrarikat alázott 7

Itt pedig az eredeti Audi Sport quattro

A Type 859 kapcsán azért nem árt az óvatosság: egyelőre főleg gyártói információkról és látványos renderekről beszélünk, nem független tesztekről, így a végleges autó viselkedéséről, minőségéről és tényleges teljesítményéről csak akkor lehet majd biztosat mondani, ha elkészülnek az első kézzelfogható példányok.