Ezt az 1959-es évjáratú Chevrolet Corvette-et a jelenlegi tulajdonosa még 1964-ben vásárolta meg az első gazdájától. A hirdető elmondása szerint az autó egy igazi érintetlen „túlélő”.
A Chevrolet 1959-ben összesen 9 670 darab Corvette-et gyártott, és akkoriban kivétel nélkül mindegyik nyitott, kabrió karosszériával gördült le a szalagról. A modellt kizárólag a két évvel korábban bemutatott 4,6 literes V8-as motorral lehetett kérni, amelynek alapváltozata 230 lóerőt teljesített.
Injektoros ritkaságok az aranykorból
A vastagabb pénztárcájú vásárlók azonban az üzemanyag-befecskendezéses (injektoros) verzióval egészen 290 lóerőig tornázhatták fel a teljesítményt.
Az 579-es és 579D kódú, befecskendezős csúcsváltozatok számítottak az 1959-es kínálat legritkább motoropcióinak, az 579-es kódú motor mindössze 175 darab Corvette-be került bele, ami azt jelenti, hogy az abban az évben gyártott autóknak csupán az 1,8 százaléka kapta meg a 283-as V8-as injektoros kivitelét.
Ezen a konkrét példányon ugyan a 230 lóerős, karburátoros alapmotor dohog a géptető alatt, de van valami más, ami az 1959-es évjárat egyik legritkább kincsévé teszi. A karosszéria az eredeti Crown Sapphire Metallic (zafírkék metál) fényezést viseli, és a tulajdonos szerint abban az évben mindössze 888 autó készült ebben a lenyűgöző árnyalatban.
Bár az élete során már kapott egy újrafényezést, az árnyalat megegyezik a gyárival. Az első tulajdonos csupán öt év után vált meg az autótól, a jelenlegi gazdája pedig 1964-ben vette át a kulcsokat. Ami ezután következett, azt a hirdető csak úgy írja le: „több mint 60 évnyi féltő gondoskodás”.
Patinás belső, megbízható technika
Az utastér még mindig az eredeti, gyári állapotát őrzi. Bár messze nem tökéletes – a műszerfalon látszanak a repedések, a kormánykerék pedig egyértelműen kifakult az évtizedek alatt –, a kabint soha nem kárpitozták vagy újították fel.
Ez hatalmas piros pont lehet egy olyan gyűjtő számára, aki egy minél érintetlenebb, az eredeti konfigurációhoz legközelebb álló autót keres. Egy értő, szakszerű restaurálással igazi múzeumi darab faragható belőle.
A V8-as egy háromfokozatú kézi váltóhoz csatlakozik, és a hajtáslánc mechanikusan teljesen egészségesnek tűnik. „Mentem vele pár kört a környéken, és minden rendben működik rajta” – magyarázza az eladó. Úgy tűnik, komolyabb, mélyreható szerelést nem igényel az autó, de a régi abroncsok helyett egy szett új gumira mindenképp szüksége lesz a leendő vevőnek.
Rozsdától és rohadástól egyáltalán nem kell tartani, a padlólemez és az alváz teljesen eredeti, hiába vonták ki a forgalomból még 1990-ben. A leírásban szereplő „féltő gondoskodás” nagyon is helytállónak tűnik: aki eddig birtokolta a kocsit, az tudta, hogyan kell bánni egy ilyen klasszikussal. Ennek élő bizonyítéka a lenyitható tető is, amelyen semmilyen szakadás vagy repedés nem található.
Mennyit ér ma a klasszikus amerikai álom?
A licit jelenleg is gőzerővel zajlik, a cikk írásának pillanatában, 31 licit után a legmagasabb ajánlat 45 300 dolláron áll, ami átszámítva mintegy 16,3 millió forintot jelent.
Az eladó által meghatározott minimálárat azonban még nem érték el, és egyelőre rejtély, meddig kell kúsznia az összegnek ahhoz, hogy ez a csodás Corvette új esélyt kapjon. Az autó jelenleg 164 ember figyelőlistáján szerepel, és az élénk érdeklődést elnézve jó esély van rá, hogy hamarosan valaki elviszi majd.
A kérdés már csak az: megérte őrizgetni 60 évig? Nézni ahogy áll a garázsban, néha beindítani, lemosni ahelyett, hogy padlógázon zúzta volna végig a mesés hatvanas éveket, élte volna túl az olajválsággal tarkított hetvenes éveket, majd mutatta volna meg öregként a nyolcvanas években beáramló japán gépeknek, hogy ki az igazi krómmal körbevont V8-as király?
