Nekik van igazán nehéz dolguk, ha használtautó-vásárlásra adják a fejüket, mert nem dobhatják ki a pénzüket egy Opel Astrára. Nem élhetnek együtt a minden utcán ott virító Suzuki Vitarával.
Nekik valami különleges kell, de a prémiumhangulat, a kilóra mért króm és a soros hathengeres motor sem mindig különleges. Drága? Igen. Ritka? Talán. Viszont nem egy kívülállónak, a rendszert, a társadalmat kritikus szemmel néző autósnak való.
Körbetáncoltuk, de a kissé bogaras, furcsa, elvont emberekre gondolok, akiknek mindenki felteszi a kérdést: miért vetted meg ezt a sz.rt? Amire persze ők nem hümmögéssel, hanem 45 perc monológgal válaszolnak, amiben a dizájfilozófia keveredik a meg nem értett, de mégis zseniális mérnöki ötletekkel, a végső következtetés pedig az, hogy csak ő érti ezt a kocsit, látja benne a potenciált, de a világ sajnos, és a többi egyszerű, csekély értelmű ember még nem érett meg rá.
Mini Cooper S Coupé
Merész elképzelés. Borítékolható volt, hogy nem sül el jól. A ferde hátú Mini már eleve is meglehetősen kompromisszumos volt a dísztárgynak beillő hátsó üléseivel és a jelképes csomagtartójával. A Coupé esetében a hátsó padot teljesen elhagyták, a csomagtér ugyan nőtt, de messze nem eléggé.
Hogy a Mini meggyőzze a népet arról, hogy ez egy komoly sofőröknek szánt, vérbeli sportautó, fogta a szokásos sportos (értsd: kődarabokból faragott) futóművét, kidobta a kukába, és lecserélte a gránit meg a gyémánt keverékére. A Mini Coupé annyira feszes volt, hogy miközben végigpattogtál vele egy olyan kanyargós alsóbbrendű úton, amit egy Mininek papírforma szerint fel kellett volna falnia, a karosszéria úgy zengett, mint egy hangvilla.
Abszolút, indokolatlan őrültség volt ez a típus, tényleg nem vette meg senki, csak akinek ott az agya eldugott zugában az a 45 perces monológ, hogy mégis miért érte meg.
- Menő? Jó úton tényleg kegyetlen jót lehet vele autózni a fronthajtásos mezőnyben.
- Béna? Aránytalan, rút kis kinövés az aszfalton, indokolatlanul szűk utastérrel.
Renault Avantime
Az elbizakodottság szülte az autót, ami totális szabad kezet adott a tervezőknek. Egyben intő példa az autógyártóknak, miért nem szabad ilyesmit csinálni. Az 1999-es Genfi Autókiállításon mutatták be a modellt, ami tényleg áthágta a szabályokat: az Avantime a kupék, a túraautók és az egyterűek között ver hidat. Ez a koncepció merőben új volt, talán annyira, hogy a vásárlóknak időt hagyott a gyár, amíg megszokják a különleges autót.
Így jókora késéssel, 2001-ben piacra is dobták a franciák a furcsa modellt, aminek valószínűleg az sem tett jót, hogy elavult alapokra épült, ugyanis az 1994-es Espace padlólemezét és hajtásláncát vette át. Mindössze két év után be is jelentették, hogy nem folytatják az Avantime gyártását, és a modellel együtt a Renault gyártópartnere, a Matra is bukott.
- Menő? Igen a forma egyszerűen zseniális.
- Béna? A külsőhöz mérve elég átlagos technika, és mindent felülír a megjelenés, ha kényelmetlen mókás autó kell, akkor a józan ész egy roadster beszerzését diktálja.
Élt két évet
“A különleges kupé-egyterű kifejlesztése óriási költséggel járt. Az autó sorozatgyártása jókora csúszással kezdődött meg. Ennek egyik oka az volt, hogy tökéletesítésre szorultak az 55 kilós ajtókat mozgató, kétcsuklós zsanérok. Briliáns ötlettel a 140 centis ajtók dupla zsanéron előbb eltávolodnak a karosszériától, és aztán nyílnak ki. Akiknek tetszik, varázslatos és zseniális autónak tartják az Avantime-ot, de az értékesítési statisztikák szerint túl kevés rajongót talált az autó.”
Csupán 8557 darab gördült le a gyártósorról, ami tényleg a sportautók világát idézi, ebből nem áll minden sarkon.
Mazda RX-8
Az autó, amiről egy laikus számára estébe nyúlóan lehet magyarázni, rajzolni, festeni, és még csak a motor alapvető működésénél tartunk.
Ez az utolsó Wankel-motoros szériaautó, amelynek gyártása 2012-ben ért véget. A hátsókerék-hajtású sportkupéban nemcsak történelmi státusza vonzó, de formaterve, egymással szembenyíló első-hátsó ajtaja és nemes technikája is, kettős keresztlengőkaros első futóművel és szénszál-erősítésű műanyag kardántengellyel.
Motortól és a hatfokozatú kézi vagy szintén hatfokozatú, automata váltótól függően a gyorsulása 0-ról 100-ra 7,3 és 6,4 mp közötti, végsebessége 223-240 km/óra, de a vezetés varázsát a mély súlypontot biztosító, surrogva forgó és varázslatos fordulatszámot elérő motor adja.
Egy RX-8 tartós és boldog használatához nem elég úgy általában tisztában lenni az autókkal, itt a típus igényeit is ismerni kell ahhoz, hogy ne egy esztétikus, de statikus szobor legyen belőle, hanem páratlan élvezeti értékkel bíró, különleges sportkupé.
Alaptétel a motorolaj gyakori, akár 5000 kilométerenkénti cseréje, a motorolajszint állandó ellenőrzése és a hiányzó olajmennyiség utántöltése! Az A13B-MSP gyári kódjelű Wankel-motor üzemszerűen több motorolajat fogyaszt átlagautóink soros vagy V motorjainál.
- Menő? Igen, kifejezetten különc, dögös gép, érdekes ajtókkal, és a Wankel természetesen ipartörténeti ereklye.
- Béna? Inkább mutogatni, mintsem használni való, mindent eszik, amit beletöltünk, és a híváslistánk a szerelőkkel, nem a szeretőkkel lesz tele.
A listát persze lehet folytatni, és várjuk is a kommenteket, hozzászólásokat, ki tud még olyan autót, ami egyszerre iszonyat menő egyes embereknek, mások viszont végtelenül bénának tartják?
