A Beth Olem temető története egyszerre bizarr és tanulságos lenyomata annak, hogyan gyűri maga alá a városfejlődés még a legvéglegesebbnek hitt dolgokat is.
A temetőt a 19. század közepén hozta létre a Shaarey Zedek zsidó közösség – akkoriban még jó messze a várostól, farmok között. Ez nem volt véletlen: a sírkertet szándékosan a település határain kívül jelölték ki, hogy örökre békében maradhasson. Csakhogy Detroit azóta alaposan kinőtte magát.
A környék a 20. század elején kezdett felpörögni igazán, amikor a közeli Hamtramck település a Dodge autógyár 1914-es megnyitásával robbanásszerű fejlődésnek indult. A lakosság tíz év alatt megsokszorozódott, főként lengyel bevándorlók érkeztek a gyár miatt. A környék hamar városi negyeddé vált – a temető pedig egyszer csak ott találta magát egy nyüzsgő közösség közepén.
A terjeszkedés nem állt meg: a környező területeket szépen felvásárolták, a temető pedig egyre inkább „sziget” lett a beépített környezetben.
Az utolsó temetés 1948-ban volt, innentől kezdve már csak a múlt emlékeként maradt meg.
A hatvanas években a Chrysler még egy lapáttal rátett
A Dodge Main gyár bővítése egészen a temető faláig ért, sőt az eredeti bejáratot is megszüntették. Végül egy új bekötőutat építettek, hogy legalább valamilyen módon megközelíthető maradjon.
De itt még nincs vége. A hetvenes évekre a gyár lejtmenetbe került, majd 1980-ra bezárt. Detroit ekkor már attól tartott, hogy a General Motors is elhagyja a várost, ezért drasztikus lépésre szánta el magát: kisajátítottak egy egész városrészt, ledózerolták, hogy új üzemet építsenek.
Ez volt a hírhedt Poletown-projekt
Több mint 1500 házat, 144 üzletet és 16 templomot tüntettek el a térképről, hogy helyet csináljanak az új GM-gyárnak. A döntést sokan támadták, de a bíróság akkor még jóváhagyta.
És itt jön a történet legfurcsább része: miközben emberek ezreit költöztették el, a temetőhöz nem nyúlhattak. A zsidó vallási előírások tiltják a sírok áthelyezését, ezt pedig az állami törvények is tiszteletben tartják.
Így a Beth Olem temető ott maradt, ahol volt – immár egy autógyár kellős közepén.
A General Motors végül nemcsak eltűrte a helyzetet, hanem támogatja is a temető fenntartását: a gondozást egy másik sírkert végzi, az autógyár pedig évente kétszer megnyitja a kapuit a látogatók előtt. Nem túl gyakran: mindössze három-három órára, a zsidó újév és a pészah előtti vasárnapokon.
Közben maga a gyár is megjárta a hullámvasutat. Az üzem évekre leállt, majd új életet kapott Factory Zero néven, mint elektromos autókra specializált központ. Csakhogy az elektromos autók iránti kereslet visszaesése miatt ma ismét bizonytalan a jövője.
A temető viszont marad. Egy darabka 19. század, ami túlélte a város terjeszkedését, a gyárépítéseket és a gazdasági hullámzásokat – és most ott pihen csendben, Detroit egyik legfurcsább ipari díszletének közepén.
Van még egy különleges sírhely, amelyről korábban írtunk:
