Az elmúlt években a Toyota sokat dolgozott a hidrogénalapú energiahordozás fejlesztésén. A technológia lényege, hogy a vízből kinyert, majd sűrített hidrogént vagy elektromos energia fejlesztésére, vagy tüzelő-/üzemanyagként használják fel. A dolog szépsége, hogy a hidrogén égés során vízzé válik, ezért tartják ezt a legtisztább üzemanyagnak. A gyártó az autózás terén a hidrogénes Miarival hódít, de mind az ipari, mind hétköznapi felhasználásban igyekszik megmutatni, mi mindenre képes az energiahordozó.
Nemrég egy japán kávémárkával, az UCC-vel közösen készítették el saját kávéjukat hazai piacukra – de mi köze ennek a hidrogénhez? Az, hogy a kávé pörköléséhez a cégek alapvetően földgázt használnak, amit a hidrogén (bár rosszabb hatásfokkal), de maradéktalanul helyettesíteni tud.
A kávégyártó szerint ráadásul sokkal jobban szabályozható a pörkölési folyamat, így még ínyencebb ízvilág érhető el. A kávés márka szakértői egyenesen odáig mentek, hogy a technológiával négy különféle ízt fejlesztettek ki, ami a (hazánkban nem kapható) Toyota Crown kiviteleit jelképezi, tehát Japánban mostantól létezik a kombi-Toyota-ízű kávé is, ha valaki ilyet kívánna.
Kávé Japánban? Naná!
De miért pont kávé, és miért nem tea, ha már Japánról van szó? A kérdés jogos, ugyanakkor téves feltételezésen alapul. Japán ugyanis sokkal inkább kávés nemzet – sőt, a világ egyik legjelentősebb kávéfogyasztója. A kávézásnak évszázados hagyományai vannak, a kávéeladásokból származó bevételek terén pedig a második helyen áll az ország, közvetlenül az Amerikai Egyesült Államok mögött.
A kávét még holland kereskedők vezették be a szigetországban, valamikor a 17 század során, az első kávéház a 19 század második felében nyílt meg. A 20. század első éveiben tömegesen vándoroltak ki japán munkások Brazíliába, hogy a helyi kávéiparban dolgozzanak; az itt szerzett tapasztalatok kétségtelenül hozzájárultak ahhoz, az 1930-as években megkezdődjön Japán saját kávéiparának a kialakulása.
A második világháború alatt betiltották, mint nyugati eredetű élvezeti cikket, az 1950-es években luxusterméknek számított, és csak a gazdagok engedhették meg maguknak.
Az 1960-as évek végén robbanásszerű változás következett be: megjelentek a piacon a nagy globális termelők, és kialakult a kávéházak kultúrája,. A japánok mára minden formában rajonganak a kávéért, az instanttól kezdve a kézműves különlegességekig.
Ami készítési a folyamatot illeti, először egy kisebb, hordozható pörkölőt készítettek, amely a Toyota hordozható, kifejezetten háztartási felhasználásra tervezett hidrogéntartályával működik, majd az ötletet ipari pörkölővé skálázták fel, amely a gyártó állítása szerint évente 6000 tonna kávét tud feldolgozni. Így tehát a gyakorlatban is hasznosulni tud a H2, bár a technológia használata jelenleg nagyon drága, így csak kísérleti jelleggel mutatták be. Utóbbit húzza alá, hogy az új kavépörkölőt hagyományos, földgázas használatra is felkészítették, ha nem lenne „kéznél” hidrogén.
Nem ez az első eset, hogy a Toyota a hidrogén kínálja megoldásként hétköznapi problémákra, készítettek már például a hidrogéntüzelésű pizzasütőt, amely állítólag új állagot ad az ételnek, sőt a hidrogénszaunát is, melynek köveire nem kell vizet locsolni, mert a hidrogén égése közben eleve vízgőz termelődik.
