2014 óta minden új autót kötelező guminyomás-ellenőrző rendszerrel (TPMS – Tire Pressure Monitoring System) felszerelni. A sofőrök ugyanis a mindennapokban még mindig hajlamosak elhanyagolni az abroncsokat, így közvetlen figyelmeztetést kapnak ha valamelyik kerékben alacsony a nyomás. A rendszer sok esetben felvillanhat, a nyomás kisebb változása is kiváltja a figyelmeztető jelzést, ezért jó ha minden autós tudja mit jelent ez pontosan.
Az elektronika egyik fő feladata, hogy megelőzze a nem megfelelő guminyomásból vagy az alattomos „lassú defektből” adódó baleseteket. Ha a rendszer nyomásesést érzékel, azonnal riaszt.
Vagy egy konkrét szöveges üzenet jelenik meg a központi kijelzőn (pl. „Alacsony guminyomás” vagy „Nyomásvesztés az abroncsban”), vagy kigyullad a műszerfalon a jól ismert sárga piktogram – a felkiáltójellel ellátott, laposodó gumiabroncs. Ha ez megtörténik, három dologra gyanakodhatunk: túl alacsony a nyomás az egyik kerékben, defektet kaptunk, vagy maga a jelzőrendszer hibásodott meg.
Ha először jelenik meg a figyelmeztetés, akkor ajánlott feltételezni a helyes működést: megállunk, és ellenőrizzük a gumikat, defekt esetén pedig a megfelelő módon cselekszünk, kereket cserélünk, bevetjük a defektjavító készletet, vagy segítséget hívunk.
Fotó: Marcin Siergiej/getty images
Van hogy szemmel nem látható nyomásvesztést jelez a rendszer. Ilyenkor nincs komoly baj, csupán a természetes, diffúzió okozta nyomásvesztésről van szó. Ilyenkor egyszerűen fújjuk fel az abroncsot a B-oszlopon vagy a tanksapkán található gyári értékre, majd nullázzuk le a rendszert (ehhez nyújt segítséget a kezelési útmutató). Ezt követően a sárga lámpának el kell aludnia.
Két fajtája van
Az autógyártók alapvetően két utat követnek: vagy a kerékbe épített, direkt szenzorokat használnak, vagy a gumiabroncsok gördülési jellemzőit elemzik indirekt módon. Mindkét megoldásnak megvannak a maga előnyei és hátrányai.
A direkt TPMS rendszerek minden egyes keréknél külön nyomás- és hőmérsékletszenzorral dolgoznak, amelyek közvetlenül érintkeznek a gumiabroncsban lévő levegővel. Ezek az érzékelők valós időben mérik a fizikai értékeket, és az adatokat telemetriai úton (rádiófrekvencián) továbbítják az autó vezérlőegységének.
Ilyenkor a sofőr a menüben kerekekre lebontva, tizedbaros (jellemzően 0,1 bar) pontossággal látja az értékeket. Az egységek működéséhez szükséges energiát beépített gombelemek biztosítják, amelyek élettartama nagyjából 6-10 év. Mivel a rendszer kötelező, mindkét kerékgarnitúrát – tehát a télit és a nyárit is – el kell látni jeladókkal.
A rendszer előnye a pontos mérés, az értékek vizuális megjelenítése a műszerfalon, hátránya a bonyolultabb működés, és a szenzorok esetleges cseréjének magas ára.
Az indirekt TPMS rendszerek ezzel szemben pusztán közvetve határozzák meg a guminyomást. Ha a nyomás csökken, megváltozik a gumiabroncs gördülési kerülete és viselkedése: a laposabb gumi “kisebb” lesz, így adott sebességnél gyorsabban kell forognia. Emellett az abroncs rezgési jellemzői is módosulnak. Az autó az amúgy is beépített ABS/ESP kerékfordulatszám-jeladóin keresztül figyeli ezeket a finom eltéréseket, és riaszt, ha anomáliát észlel.
Fotó: Daisy-Daisy/getty Images
Előnye az olcsóság, beépített rendszerek használatával kerékcsere során nincs plusz költség, nem merül le. Hátránya hogy pontatlanabb, csak átalános a figyelmeztetés, azt nem látjuk melyik kerékből mennyi nyomás szökött el. Ennél a fals jelzés is hamarabb előfordul, így állandó vendég lehet a sárga piktogram a műszerfalon, amit már akkor sem vesz figyelembe a sofőr, ha tényleg baj van.
Növeli a biztonságot ez az extra, de a saját szemünk, érzékeink, és önálló méréseinket nem pótolja. Ezért a TPMS megléte ellenére is erősen ajánlott legalább havonta, fizikai nyomásmérővel ellenőrizni a guminyomást.
