A történet főszereplője egy hófehér, Artic White (147U) fényezésű Mercedes-Benz W124 200 modell, amelynek első tulajdonosa Márkus Péter volt. Márkus úr a nyolcvanas években Algériában dolgozott mérnökként külszolgálaton. Akkoriban a külföldön megszerzett, valutában kapott fizetést nem lehetett készpénzben hazahozni a Magyar Népköztársaságba, ezért bevett gyakorlat volt, hogy a hazatérés előtt nagy értékű tárgyat – jellemzően új autót – rendeltek, amelyet már Magyarországon vettek át és helyeztek forgalomba.
Ennek köszönhetően kerülhettek a rendszerváltás előtt is vadonatúj nyugati autók magyar rendszám alá.
A képeken látható Mercedes is így került haza – írja a Oldtimer Automobil Kft., akik nemrég rábukkantak az autóra.
Fontos adalék, hogy 1989 előtt a Mercedes-Benznek nem volt hivatalos személyautó-értékesítési joga Magyarországon. A Kárpát utcában ugyan működött egy szakszerviz – a „pártgarázs” szomszédságában –, de új Mercedest csak állami megrendelésre lehetett vásárolni. A civil megrendelések így jellemzően külföldről indultak.
Galéria
Márkus Péter 1986. július 8-án adta le rendelését Algírban. Péter állítólag nem szerette a hőséget, ezért az alapkivitelű W124-eshez mindössze két extrát kért:
- automata légkondicionálót
- és hővédő ablakokat.
Ez önmagában is különleges kombináció, hiszen az automata klíma akkoriban az egyik legdrágább extra volt, 4250 német márkába került (akkoriban ez durván 63 ezer forintnak felelet meg), miközben maga az autó ára 31 000 márka volt (465 ezer forint). Ennek ellenére olyan, ma már szinte magától értetődő kényelmi elemekről mondott le, mint a központi zár vagy a jobb oldali visszapillantó tükör. Utóbbi csak később került fel az autóra, utólagos kiegészítésként.
A hófehér karosszéria alatt fekete szövetbelső és egy igazi ritkaság dolgozik: egy 2000 köbcentis, 105 lóerős benzines motor Stromberg karburátorral. Ez a konfiguráció csak a korai W124-esekre volt jellemző, később gyorsan eltűnt a kínálatból.
Az autó 1987 elején készült el a sindelfingeni gyárban, majd vasúton, konténerben érkezett Magyarországra, a Nyugati pályaudvarra. A szállítást a MÁV fuvarlevele ma is igazolja. Sikeres vámolás és műszaki vizsga után 1987 márciusának elején helyezték forgalomba DI-94-98 rendszámmal.
1993-ban az autót átrendszámozták, ekkor kapta meg a ma is rajta lévő DJV-136-os rendszámot. Márkus Péter végül 2003-ban vált meg a Mercedestől, akkor mindössze 19 000 kilométert mutatott az óra. A szinte új állapotú autót a Mercedes-Benz Classic Magyarország Egyesület elnöke vásárolta meg.
Ekkor találkozott vele először a jelenlegi tulajdonos. A Kárpát utcai Mercedes-telephely parkolójában látta meg a tréleren érkező hófehér W124-est, amely a hosszú állás utáni első beüzemelésre érkezett hivatalos szakműhelybe. Az autó állapota már akkor is lenyűgöző volt, de akkoriban még elérhetetlen álom maradt. Rövid idő után az autó Győrbe került, majd évekre eltűnt a szem elől.
Az autó végül 2025 decemberében tűnt fel újra, egy közösségi oldal apróhirdetései között: fehér W124-es Mercedes, 25 000 kilométerrel. A képek rossz minőségűek voltak, de egy részlet árulkodó volt – az alapkivitelű autóban automata klíma.
Az ünnepek után, a XXIII. kerületben, egy száraz garázsban, tíz éve egy helyben állva, ponyva alatt várakozott a Mercedes és a már említett, oldtimer autókkal foglalkozó vállalkozó vásárolta meg. És sikerült megszerezni az autó eredeti, 40 éves gumikkal szerelt kerekeit, amelyeket 2003 óta egy padláson pihentek.
Kevés autó mondhatja el magáról, hogy ennyire pontosan dokumentált, ennyire kerek és ennyire emberi történet áll mögötte. Ez a W124-es nemcsak egy különleges Mercedes, hanem egy darabka magyar és autótörténelem is.
