A valóság azonban ennél árnyaltabb. Az emberi figyelem hajlamos lankadni, függetlenül attól, milyen autóban ülünk. Viszont amikor az autonóm és vezetéstámogató rendszerek teszik a dolgukat, amire tervezték őket, akkor életmentők lehetnek. Íme két példa erre.
Amikor a rendszer marad éber
Jó példa egy amerikai eset, ahol egy férfi közel 20 óra munka után elaludt a Kiája volánja mögött. Az autó közel 65 km/órával haladt, ami az aktív sávkövetőhöz hasonló segéd nélkül szinte biztosan tragédiába torkollott volna. Mivel az autó rendelkezett ilyen extrával, és be is volt kapcsolva, a gép szépen a sávban tartotta a járművet.
Bár a sztori végül balesettel végződött, az kizárólag a rendőri intézkedésnek volt köszönhető: a járőr ugyanis ahelyett, hogy elé vágott és lelassította volna, egy úgynevezett PIT-manőverrel (kiforgatással) állította meg az autót.
“Miután beszéltek a sofőrrel, a rendőrök megtudták, hogy egy 24 órás időszakon belül közel 20 órát dolgozott” – nyilatkozta az Oklahomai Autópálya Rendőrség. “Munka után megállt enni, majd elindult hazafelé, bekapcsolt sávtartóval. A jármű tartotta a stabil tempót. A járőrök szerint a tempomat nem volt beállítva, és nem tudják, hogyan tartotta a sebességet a sofőr, de abban biztosak, hogy a sávtartó rendszer tartotta az úton az autót, miközben ő aludt.”
Láttunk már olyan eseteket, ahol a rendőrök ilyenkor inkább az autó elé sorolnak, és óvatos fékezéssel kényszerítik az adaptív tempomatot a megállásra. Tekintsük ezt egy bónusz példának arra, hogyan mentenek életet a vezetési segédletek.
A lényeg, hogy a sofőr nem sérült meg, és ami még fontosabb: nem rántotta magával a bajba a többi közlekedőt sem. A sofőr számára a legrosszabb rész – leszámítva, hogy a rendőr összetörte az autóját – a bírság, a kínos beszélgetés és a hazáig tartó rendőri kíséret volt.
Néha a gép gyorsabb
Egy másik, sokkal hajmeresztőbb esetnél a Tesla – egyébként félrevezető elnevezésű – Full Self-Driving (FSD) rendszere mentette meg Clifford Lee életét. Lee épp egy vidéki útszakaszon autózott Új-Mexikóban, amikor a szemközti sávban egy teherautó úgy döntött, hogy megelőz egy kamiont. A manőver lassúnak bizonyult, és a frontális ütközés elkerülhetetlennek tűnt.
Ekkor lépett közbe az FSD, és még azelőtt cselekedett, hogy Lee egyáltalán felfogta volna, mi történik.
A rendszer kamerái és a valós idejű számítások a sofőr beavatkozása nélkül végrehajtották a kitérő manővert. Az eredmény: kisebb anyagi kár sérülés nélkül, és egy tulajdonos, aki meg van győződve arról, hogy a technika egy második esélyt adott neki az életre. Ezekben a sztorikban a közös pont az, hogy a pozitív kimenetelű esetek ritkán lesznek virálisak, a hibákról, balesetekről készült felvételek jóval több embert érnek el.
Ahogy az automatizálás egyre elterjedtebbé válik, kulcsfontosságú, hogy értsük a határait és az életmentő potenciálját is. A sávtartó nem helyettesíti az éberséget, és az FSD nem felhatalmazás arra, hogy nyomkodjuk a telefont, sminkeljünk vagy szundítsunk a volán mögött. De amikor probléma adódik, akkor ezek a rendszerek képesek – és néha meg is teszik –, hogy pont a legjobb pillanatban avatkozzanak be.
