Az Alfa Romeo gyári pilótája, Ugo Sivocci 1923-ban négylevelű lóherét festett az autójára, és meg is nyerte vele a Targa Floriót. Aztán pár hónappal később meghalt egy olyan autóban, amin nem volt rajta a szerencsehozó embléma. Bamm, babona: ezután az Alfa Romeo kötelezően elhelyezte minden versenyautón a balsorsűző növény grafikáját.
Negyven év telt el, míg a négylevelű lóhere egy közúti típuson is megjelent, bár némi csalással: a Giulia TI Super egy homologizációs modellváltozat volt, amelynek motorja erősebb, tömege csekélyebb volt. Négy tárcsafék, versenyülések, lecsupaszított műszerfal, a fűtési rendszer hiánya és még egy sor módosítás készítette fel a versenyhasználatra, és hogy egyértelmű legyen, miről van szó, négylevelű lóheréket festettek az első kerékdobokra.
Ennek az 1963-as mérföldkőnek állít most emléket egy 63 darabos limitált széria, amelyet a Giulia Quadrifoglio és Stelvio Quadrifoglio modellekből készít a gyár.
Mechanikusan nincs különbség, az autókat az 520 lóerős, 2,9 literes V6-os motor hajtja. Viszont egy sor külső és belső alkatrészt szénszálas elemekre cseréltek, a kipufogót az Akrapovič, az üléseket a Sparco szállítja, alapáras a festetlen szénszálas tetőlemez, valamint a karbon-kerámia fékrendszer.
A sorszámozott autókat távolról fel lehet majd ismerni: először (és egyetlenként) kapják meg a mélyvörös Rosso Collezione fényezést, amely a 33 Stradale hasonló árnyalatú Rosso Villa D’Este színének az átirata.
