Az aggastyán korú munkavállaló állítja: túlságosan élvezi, hogy utasokat szállíthat – és nehezére esik otthon ülni –, semhogy a nyugdíjra gondoljon.
„Mindig is szerettem vezetni, és ez ma sincs másképp” – nyilatkozta Raymond Hager egy közelmúltbeli ünnepségen, ahol szülővárosa, Wichita Falls elöljárói tisztelegtek rekordokat döntő pályafutása előtt. Hozzátette: reméli, hogy biztonságosan vezethet még addig, amíg a főnöke és az orvosa is engedélyezi ‒ írja a The Guardian.
„Szent Péter, engem ne hívj, én nem mehetek”
Hager története sokak számára szolgálhatna példaként arra a növekvő amerikai rétegre, amelynek tagjai az egekbe szökő megélhetési költségek, a stagnáló bérek és a megtakarítások hiánya miatt kénytelenek jócskán a nyugdíjkorhatáron túl is dolgozni. Ám az ő sztorija mégis inkább azokban a médiarovatokban kapott helyet, amelyek a szívmelengető hírekre vadásznak.
Amikor november 18-án, egy városi tanácsülésen köszöntötték, Tim Short polgármester úgy fogalmazott: Hager „az élethosszig tartó céltudatosság és szenvedély ragyogó példája”.
Hager a texasi KFDX híradójának elmesélte, hogy 1998 körül kezdett el városi buszokat vezetni Wichita Fallsban, miután élete nagy részét gazdálkodással és mezőgazdasági permetezőpilótaként töltötte.
Elmondása szerint a munka részben azért vonzotta, mert már 14 évesen is az volt a feladata a családi farmon, hogy a gyapotot a tisztítóüzembe fuvarozza. Ráadásul ez a meló kielégíti a mozgásigényét – szeret „kint lenni és jönni-menni” –, és élvezi az utasokkal való kapcsolatteremtést is.
„Őszintén szólva, jobban elfáradok otthon, mint vezetés közben” – vallotta be Hager.
A KFDX-nek azt is elmondta, hogy havonta jár orvosi vizsgálatra, hogy biztosan alkalmas legyen a feladatra. „Az orvosom azt mondja, minden rendben. Úgyhogy eszem ágában sincs abbahagyni.”
A Guinness Rekordok Könyve június 1-jén hitelesítette Hagert a világ legidősebb aktív buszsofőrjeként. Ezt követően november 18-án betöltötte a 95. életévét, és ennek apropóján Wichita Falls városvezetése proklamációban hirdette ki születésnapját a „Raymond Hager Napnak”.
A férfi elárulta: alig tudta leplezni büszkeségét a Guinness-rekord és a város elismerése miatt. „Egyszerű vidéki származású emberként áldásnak élem meg, hogy ilyesmit érhettem el”‒ mondta.
