Női autó, vagy nem női autó?

Teszt: Nissan Juke 1.5 dCi

Kulcsszavak: divat, kisautó, Nissan, Juke 1.5 dCi Tekna

Te jöttél ezzel a tök jó Nissan terepjáróval? - kérdezte egyik reggel a gyermekem iskolatársa. Hát igen, a népek, kicsik-nagyok egyaránt, zabálják az új, magas Nissanokat, a márkának nagyon bejött ez az álterepjárós crossover-dolog. A Qashqai-jal Golfok, Focusok ellen indított terepjáró-szerű autót - viszik is az európai vevők, mint a cukrot. A Juke pedig az eggyel-kettővel kisebb kocsik kategóriájába hoz színt ezzel a fura magas építéssel, amely persze egyáltalán nem csinál terepjárót a kocsiból, bár a városi járdázás jóval könnyebb a Juke-kal, mint egy Micrával. (Csak az 1,6 literes benzines turbóból kapható 4x4-es változat, de az is inkább a stabil útfogás miatt összkerekes, mint a sárdagasztás okán.)

A rejtett hátsó kilincs mára szinte elcsépeltté vált: 147-es Alfa, Honda Civic, Seat LEon, Lancia Ypsilon, sőt; Nissan Terrano, 1986-ból, mind ilyet hordtak

Nem szép, de sokaknak tetszik

A Juke formájától sokan viszolyognak, még többen viszont (nem reprezentatív, de egyértelmű megfigyelés) szeretik. A masszív sárvédő-domborításokon, mint négy kigyúrt combizmon álló helyzetben is ugrásra készen feszül a hátrafelé szűkülő ablakvonallal, de előrenyilazott hátsó lámpákkal lendületessé tett karosszéria.

Szinte felesleges művészkedős dizájn-túlzás a rejtett hátsó kilincs, bár el kell ismerni, hogy alfások (147), seatosok (Leon), Hondások (Civic) hiába mosolyognak, hogy az ő kocsijukon előbb volt ilyen. A Nissan nem csak a mostani Pathfinderen él ezzel az optikai trükkel, de már 1985-ben elrejtette a Terrano hátsó kilincsét a tetőoszlopba:



A furán kidudorodó első lámpaburákat viszont mindkét csoport meg szokta említeni, mármint hogy ezt azért nem kellett volna. Ja, ezek a burák különben nem az üzemi fényszórókat takarják. A dudorok alatt csak a helyzetjelző és az index lakik. A tompított és a reflektor a hatalmas, kerek lámpákban lapul, amik a Juke egész alsó egyharmadával együtt mintha egy másik autóhoz tartoznának.

Szóval fura, de egy biztos: nem lehet nem észrevenni a forgalomban.
Hogyhogy nem Honda vagy Suzuki?

A beltér dizájnja jóval kevésbé osztja meg a népeket, pedig itt is van extremitás. A motorkerékpár-tankra emlékeztető bordó idom a két első ülés között hatalmasat üt, de sem az ergonómián, sem a praktikumon nem ront a nagyszerű geg. Tényleg remek ötlet, a motorkerékpárokat is gyártó japán konkurencia, a Honda vagy a Suzuki rághatja a körmét idegességében, hogy miként tudná elegánsan átlopni ezt a cuccot saját sportos modelljeibe.

A Juke látványos mutatványa: gombnyomásra megváltoznak a gombok feliratai is a középkonzolon

Mert, bár a Juke kívülről egy terepjárószerű kisautó, belülről nagyon sportosra tervezték a hangulatát. Háromküllős, kisméretű kormány, csőműszerek, vérpezsdítő vörös-fekete színvilág - sőt, még egy G-mérő is került a középkonzolra. A klímakonzol alá rejtve: ez is egy üdítően friss ötlet.

Nem csak a középső-alsó kijelzőn megjelenő adatok váltanak ugyanis át a fűtés-szellőzés információiról a fogyasztási és dinamikai adatok megjelenésére a D-MODE gomb megnyomására. Ilyenkor a gombok feliratai is megváltoznak.

A gyorsulásmérő abszolút parasztvakítás, irányonként három kocka jelzi, hogy kicsit, nagyon vagy közepesen gyorsítunk, lassítunk, fordulunk

Nagyon cuki parasztvakítás, olyannyira, hogy még azt is megbocsátja neki az ember, hogy tulajdonképpen semmi értelme. A fogyasztási adatok a műszeregységen is láthatók, a G-mérő pedig semmire nem való: három-három fokozatot képes megjelölni irányonként, tehát semmi értelme.

Ha valaki - érthetetlen okból - futómű-variálással vagy gumicserével próbálna javítani a kanyarsebességeken, ezen a játékon nem fogja látni, hány század G-t javított az oldalgyorsuláson.

És persze ennek az egész sportosságnak semmi jelentősége tesztautónkban, a másfél literes dízel Juke-ban.

Nem illik hozzá a dízel

A Renault 1,5 literes dCi-motorja a Juke-ban legerősebb változatában, 110 lóerővel és hatfokozatú sebességváltóval elegendő a 13 mázsás test mozgatásához, de képtelen a karosszéria vagy a beltér hangulatához illő dinamikát előállítani. A kormányzás, a fék, de még a magas kasztnihoz képest nagyon stabil futómű is sokkal-sokkal többet tud, mint amit a dízelmotor megkívánt a Juke-tól.

A kocsi könnyedén lépést tart a forgalommal, autópályán sem gond neki a 130 tartása, de ennél sokkal többet nem szabad várni tőle. Nehézkesen indul el és meg a dízel, hidegen rémesen kerreg, fűtés csak sokára lesz a kocsiban. Csak azért nem kívánkoztam át belőle az 1,6 literes turbóba, mert ez nem eszi le a hajamat.
A 6,3 literes tesztfogyasztás vegyes üzemben nem valami remek érték egy ekkora kocsitól, de a magas építés, a rémes aerodinamika (cW=0,35, pont ennyi volt a 110-es Ladáé is, a kocka Volvo 900-asé jobb volt, 0,34) mellett azért nem is rossz.

A légellenállás különben tényleg hajmeresztően nagy, ennek megfelelően már országúti tempónál is zavaróan felerősödik a szélzaj. Ez adja tulajdonképpen a motorzajjal együtt a Juke egyetlen igazán komoly hibáját: kimondottan hangos a kocsi.

A kis méret nem hiba

Bár nem a motor hangjáért és a szélzajért szidtuk elsősorban, a méreteit nem szabad rajta számon kérni. Terepjárós arányaihoz, hasmagasságához és ötajtósságához képest nagyon picinek érződik a Juke, de hát az is. Miután meglepve tapasztaltuk az apa-anya-két gyerek-csomagok blokk bepakolásának nehézségeit, megnéztem a méretadatait.
4,14 méter hosszú, 1,77 széles, a csomagtér 251 literes. Nagyjából mint a szintén kategóriájánál nagyobbnak látszó, kicsit keskenyebb, de csak 19 literrel nagyobb csomagteret nyújtó Suzuki SX4.

Nem olcsó

5 020 000 forint a legolcsóbb dízel Juke. Kisautónak is elég durva, de ha a különleges dizájnt is hozzávesszük, akkor sem mondható olcsónak. A jellegében, 115 lóerős dízelmotorjával még teljesítményében is nagyon hasonló Kia Soul például alapáron 4,1 millió forintért vihető haza.

Viszont, ha úgy vesszük, mégsem drága a kocsi, hiszen másik versenytársa nincs is. A Toyota Urban Cruiser adná még magát, de az is olyan drága volt itthon, hogy az importőr le is vette az árlistájáról.

A 251 literes csomagtartó kisautóhoz mérten nem rossz, de a Juke robusztus megjelenéséhez képest meglepően szűk

Aki beleszeret, ennyi pénzt kell adjon érte - a Nissan érzi, hogy nem csak autót, divatcikket alkotott. Vicces, hogy az ugyanezen motor gyengébb, 90 lovas változatával árult, de szintén magasított építésű bárosi padkajárót a konszerntárs Renault szegény-márkája alatt Dacia Sandero Stepwayként nagyobb csomagtérrel 3,4 millióért már haza lehet vinni, sőt, Dusterként összkerékhajtással, tengernyi hellyel, 110 lóerővel már-már igazi terepjáróként 4,8 millióért kapható rokon, de sokkal komplexebb technka.

De hát aki Nissan Juke-ra vet szemet, sose ülne be egy dácsiába, még ha ezer autós újságíró dünnyögné is a fülébe, hogy technikailag alig van különbség.

Nők a Juke-ban

Érdekes, hogy mennyire sikeres az extrém kiállású Juke a nők között. Két konkrét Juke-tulajdonosról tudok, az egyik kiadóvállalatunk egyik főszerkesztőnője, a másik egy kicsit spekuláció, de a RUZSA-1 rendszám azért sejteti, ki ülhet abban a fekete Juke-ban, amit a minap láttam.

A Juke mintha női autó lenne, és mint ilyen, 99%-ban elég neki, ha szép. De nem csak szép, nem is rossz, szóval a célközönség biztos boldog lesz benne, ha meg tudta fizetni.

És egy szerelmes nőnek hiába írja meg egy autósmagazin az eddigi hibák mellé még, hogy rossz belőle a kilátás, nehézkes a manőverezés, szűk a kabin, bután, bólogatósan működik a tempomat, a tájékozatlan navira ráférne egy frissítés, hogy a kormányon átnyúlva kell nyomkodni a fedélzeti számítógép gombjait - az a szerelmes nő már úgyis csak azokat a különleges, nagy szemeket látja.