Nincs olyan jármű, nincs olyan kategória, amiben ne akadna pár eszement fejlesztő, akik sebességrekordra törekednek. Így azon sem kell különösebben meglepődni, hogy az alapvetően munkára tervezett platós járművekből is készülnek elképesztően gyors változatok. A pick-upnak ugyanis nem feltétlenül kell megmaradnia a trágyaszállítás, a szerszámok cipelése és a hétvégi nagybevásárlás szentháromságánál.
A Ford már a 2000-es évek elején megmutatta ezt az SVT Lightninggal, a Dodge pedig egyenesen a Viper tízhengeres motorját gyömöszölte bele a Ram 1500 orrába. Mindkét modell bekerült a Guinness-rekordok közé, mint a maga korának leggyorsabb sorozatgyártású platósa.
A Dodge Ram SRT-10 azonban nem sokáig ülhetett a trónon. A Guinness 2006-ban egy ausztrál „ute”-nak, vagyis személyautó-alapú platósnak ítélte oda a világ leggyorsabb sorozatgyártású pick-upjának címét.
Ez volt a HSV Maloo R8, amelynek rekordját hivatalosan azóta sem döntötték meg.
Mielőtt kitörne a vita arról, hogy az ausztrál ute egyáltalán pick-upnak számít-e, érdemes idézni a Holden Special Vehicles akkori közleményének lényegét. A gyártó szerint a Maloo R8 a „sorozatgyártású, szériaállapotú haszonjárművek és pick-upok által elért legnagyobb szárazföldi sebesség” Guinness-rekordját döntötte meg.
A kísérletet Dél-Ausztrália ritkán lakott, sivatagos részén hajtották végre. A volánnál nem akárki ült: a hatszoros Bathurst-győztes Mark Skaife vezette az autót. A két ellentétes irányban teljesített próba átlaga 271,44 km/óra lett. Ez jelentősen meghaladta a Dodge Ram SRT-10 korábbi, 248,77 km/órás Guinness-rekordját.
Papíron persze ma már akad ennél gyorsabb platós is. Az új Ram 1500 Rumble Bee gyári adatai között például 274 km/órás végsebesség szerepel, így elméletileg felülmúlja a Maloo R8 kétirányú átlagát. Csakhogy a Ram eredményét nem hitelesítette a Guinness, ráadásul a rekordkísérlet során az ausztrál gép pillanatnyi csúcssebessége elérte a 277,16 km/órát.
A Ram tehát hirdetheti magát úgy, mint „minden idők leggyorsabb sorozatgyártású platósa”, de ez egyelőre inkább hangzatos marketingállítás, mint hivatalosan igazolt világrekord.
Vihar érkezett Ausztráliából
A Maloo elnevezés egy ausztrál őslakos kifejezésből ered, jelentése nagyjából „vihar” vagy „mennydörgés”. A modell lényegében a Holden Commodore Ute alaposan megvadított, a Holden Special Vehicles által átdolgozott változata volt.
A rekordot felállító Maloo R8 a VZ generációhoz tartozott. Motorházteteje alatt a General Motors 6,0 literes LS2 V8-asa dolgozott, 398 lóerős teljesítménnyel és körülbelül 529 newtonméteres nyomatékkal.
A HSV egy 63 milliméteres kipufogórendszerrel gondoskodott arról, hogy a Maloo ne csak gyors legyen, hanem megfelelően is szóljon. Az alapfékrendszer négydugattyús nyergeket használt, de felárért hatdugattyús AP Racing első fékeket és hornyolt féktárcsákat is lehetett rendelni.
Az útba 245 milliméter széles, 19 colos gumiabroncsokkal kapaszkodott, karosszériáját pedig egyedi lökhárítók, küszöbök és egyéb, kifejezetten a Maloo számára tervezett látványelemek különböztették meg a hétköznapibb Commodore Ute változatoktól.
Az automata volt a gyorsabb
A vásárlók kétféle sebességváltó közül választhattak. Az egyik a T56-os, hatfokozatú, kézi váltó volt, a másik pedig a HSV saját teljesítményprogramjával ellátott, négyfokozatú 4L65E Turbo-Hydramatic automata.
Érdekesség, hogy a világrekordot állító példány állítólag automata váltós volt. Az ausztrál WhichCar szerint a kézi változat eltérő áttételezése miatt nem lett volna képes ugyanarra a végsebességre. Ritka pillanat ez az autózás történetében: a négyfokozatú automata nem a kényelem, hanem a rekorddöntés eszköze lett.
A HSV Maloo R8 így nem egyszerűen egy erős, látványos ausztrál platós. Ez az autó hivatalosan is a világ leggyorsabb sorozatgyártású pick-upja lett, és ezt a címet azóta se hódította el senki.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
