Giotto Bizzarrini az autóipar azon alakjainak egyike, akiről komolyabb film még nem készült, de simán megérdemelne egyet. Az olasz férfi a második világháborúban az angol csapatok fogságába esett, a hadifogolytáborban kitanulta az autók javításának, átépítésének és tuningolásának minden csínját-bínját. A háború után hazatért, 1953-ban mérnöki diplomát szerzett.
Az Alfa Romeo, majd a Ferrari fejlesztőmérnökeként dolgozott, neki köszönhetjük a halhatatlan Ferrari 250 GTO-t, minden idők legértékesebb és egyik legszebb autóját – nemcsak a mechanikát, hanem az aerodinamikát is ő fejlesztette, a cég formatervező partnereinek legnagyobb bosszúságára.
1961-ben viszont kisebb palotaforradalom történt Maranellóban, melynek az lett az eredménye, hogy távoztak a legjobb mérnökök. Bizzarrini is megalapította saját tervezőirodáját, ahol próbált aerodinamikailag kifinomult, merész technikai megoldásokkal előrukkoló és kívánatos járműveket kreálni. Mondhatjuk, hogy ez össze is jött neki: egyik büszkesége az 5300 GT Corsa lett, mely 1965-ben kategóriagyőzelmet aratott a le mans-i 24 óráson.
A versenygépből szerettek volna egy nyitott tetejű változatot is készíteni. Ez olyannyira napirenden volt, hogy 1962-ben a korszak másik híres autótervezőjével, Giorgetto Giugiaróval közösen el is készítették a terveket – melyeket aztán félre is raktak. Bizzarrini cége ugyanis elsősorban a versenyzésre és a versenyautók építésére fókuszált, egészen félelmetes fenevadak is kikerültek a kezei közül, mint például ez:
A tervek aztán oda is ragadtak arra a bizonyos polcra, ugyanis 1969-ben a Bizzarrini lehúzta a rolót. Az elmúlt években viszont a nevet megvették, a márkát felélesztették és leporolták az archívumot is. A tervezőzsenik rajzait felhasználva meg is született a Bizzarrini 5300 Aperta Lusso, egy régi kinézetű, de abszolút modern luxusroadster.
A képre kattintva galéria nyílik!
Az, hogy ez egy 21. századi jármű, már rögtön a külsőn tetten érhető, még ha a fényezés el is rejti a karbon-kompozit héjat, mely egyetlen elemként ölel körbe mindent. A torziós merevséget repülőgépipari minőségű acéllal fokozták, az sem okoz gondot, hogy az ember feje fölött semmilyen merevítő nincs. Kap egyébként tetőelemet a kocsi, ami szintén szénszálas anyagból van, így könnyen mozgatható, és nem dob sokat a tömegen – ezzel kapcsolatban nem közöltek részletes adatokat.
Azt viszont tudjuk, hogy a hajtásról 5,3 literes V8-as motor gondoskodik, ahogy annak idején azt Bizzarrini is elképzelte. Az erőforrás az első tengely mögött, gyakorlatilag középre tolva helyezkedik el a tökéletes súlyelosztás érdekében. Teljesítménye több mint 400 lóerő, és kéréstől függően öt- vagy hatfokozatú kézi váltón, illetve egy részlegesen önzáró differenciálművön keresztül hajt. A végsebesség meghaladja a 280 km/órát, de a végáttételezésbe beleszólhatnak a tulajok.
Egyelőre nem készül túl sok a modellből. Az első tíz Bizzarrini 5300 Aperta Lusso gazdái már megvannak, az autóikat a személyes igényeiknek megfelelően alkották meg. Ha valakinek ez meghozta a kedvét, az leghamarabb 2027-től rendelhet a következő gyártásból – árakról nincs nyilvános információ.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
