Ma már bárki képes autóra rögzített kamerával felvételt készíteni. A lehetőség adott, elég hozzá egy pár tízezer forintos akciókamera, és egy filléres rögzítés. Tengernyi ilyen felvételtől roskodoznak a videómegosztók. Az 1970-es évek közepén viszont még nagyon más volt az élet.
Mozgóképet filmszalagra rögzítettek ekkoriban, és alig akadt ember, akinek volt kamerája, azt pedig még kevesebben kockáztatták meg, hogy az autó orrára szerelve száguldozzanak. Pont ezért volt átütő erejű, és legendás egy bő nyolc perces rövidfilm, amiben egy féktelen, nyers, veszélyes száguldást örökítettek meg.
Mondhatni ez minden autós csapatás ősatyja, aminek rejtélyes körülményei sok pletykát, sztorit, mesét szültek az évek során.
Rongyosra idézték, sokszor próbálták másolni – de felülmúlni sosem sikerült. Senki sem tudta pontosan, technikailag hogyan kivitelezték, milyen autót használtak, és egyáltalán, ki ült a volán mögött.
A híres rendező, Claude Lelouch őrült ötlete volt.
Fotó: Jean-Louis Atlan/Sygma via Getty Images)
Az információ kora viszont ezt is megoldotta, ma már rengeteg nyilatkozat, visszaemlékezés rekonstruálja az eseményeket. Mert ez nem egy kalózvideó, hanem (a teljesen szabálytalan, és illegális rögzítés ellenére) egy kisfilm: Claude Lelouch C’était un Rendez-vous (Egy randevú volt) című autós alkotása, ami a mozitörténet mérföldköve legalábbis a szakma és a filmesek egyöntetű véleménye szerint.
Miután Lelouch befejezte a Si c’était à refaire (Ha újra kezdhetnénk) című filmjét Catherine Deneuve-vel, maradt még a birtokában egy kevés nyersanyag, egy darabka felbontatlan filmtekercs. A rendező fejében ekkor pattant ki az őrült ötlet: vegyük fel a lehető leggyorsabb autós átszelést a francia főváros utcáin. Lelouch gyorsan felvázolta az útvonalat, érintve a Diadalívet, a Place de la Concorde-ot, a Louvre-t, az Operát és a Montmartre dombját.
A rövidfilm elkészítéséhez a filmes egyszerűen rögzített egy masszív Caméflex kamerát a lökhárítóra, és kora reggel padlógázzal vetette be magát az ébredező városba, nyersen és őszintén rögzítve mindent. A lassan cammogó buszokat, a lézengő autókat, az álmos gyalogosokat, a felrebbenő galambokat, a pedáns utcaseprőket, és mindenekelőtt: a kőkemény tempót (a felvételen 18 átlépett piros lámpa számolható össze).
A hangot egy Ferrari 275 GTB-től lopták Fotó: Maggi/Getty Images
Sokáig tartotta magát az a városi legenda, hogy a Rendez-vous kamerás autója egy Ferrari volt, amelyet a legendás Forma-1-es pilóta, Jacques Laffite vezetett (állítólag 300 km/h feletti tempóval). A valóságban azonban maga Claude Lelouch csúszott be a volán mögé, méghozzá a saját autója, egy Mercedes-Benz 450 SEL ülésébe. A tempóérzet és a dráma fokozása érdekében azonban a hangsávot utószinkronizálta egy Ferrari 275 GTB V12-esének üvöltésével.
Utasa is volt, operatőre mellette kuporogva egy távirányítóval állította a kamerát a fényviszonyok változásait figyelembe véve.
Lelouch emellett megkért egy adóvevővel felszerelt asszisztenst is, hogy álljon az útvonal egyik legkritikusabb pontjára: a rendező pontosan tudta, hogy a Louvre-nál, a rue de Rivolit keresztező alagút kijárata teljesen beláthatatlan és pokolian veszélyes. Az már csak utólag derült ki, hogy a szerkezet süket volt, nem működött, így csak a szerencsén múlt, hogy elkerülték a tragédiát.
A valódi menekülő autó egy Mercedes volt, ami tökéletes volt a kamera stabil megtartására nagy tempónál
A film bemutatója után Lelouchot lekapcsolták a hatóságok. Először megpróbálta bedobni a mentőövet, miszerint egy F1-es pilóta vezette a gépet… de a bizonyítékok súlya alatt kénytelen volt színt vallani, és berendelték a kapitányságra.
Lelouch egy róla szóló életrajzi könyvben mesélte el az abszurd jelenetet: a rendőrfőnök ünnepélyesen bevonta a jogosítványát… majd néhány pillanattal később rögtön vissza is adta. „Megfogadtam, hogy elkobzom magától – mondta a filmesnek –, de azt nem pontosítottam, hogy mennyi időre. Mázlija van, a fiam imádta a filmjét!”.
Az idős rendező 2025-ben. Napjainkban már ő is őrültségnek nevezte a sztorit. (Fotó: Kristy Sparow/Getty Images)
„Ez a film az akkori őrültségem lenyomata” – magyarázta Lelouch a 2000-es évek elején. Ami tulajdonképpen egy szerelmi vallomás, a városhoz, a benzinfaló géphez, és természetesen a szeretett nőhöz. Mert a sofőr életekkel játszó száguldásának célja időben odaérni akkori menyasszonyához, a fiatal Gunilla Fridenhez, aki a legutolsó képkockákon bukkan fel. Még akkor is, ha ez azzal jár, hogy 200 km/h-val tép végig Párizs utcáin, a saját és mások életét is kockára téve.
