Hétköznapi fuvarnak indult, aztán hirtelen olyan jelenetbe csöppent egy floridai Uber-sofőr, amit még az autórajongók többsége is csak képeken lát. A sztori végén ugyanis ott állt egy kocsifeljárón egy autó, ami akár 15–18 milliárd forintot is érhet.

A történetet egy Redditen is aktív sofőr osztotta meg: elmondása szerint egy utast vitt haza, majd amikor megérkeztek, a ház előtt meglátott egy Ferrari 250 GTO-t – minden idők egyik legértékesebb autóját.

És itt jön a csavar: a poszt alapján könnyen lehet, hogy maga az Uber-utas volt a Ferrari tulajdonosa.

Ez a Ferrari nem is autó, hanem befektetés

A 250 GTO nem véletlenül legenda. A Ferrari a „250” nevet az egy hengerre jutó lökettérfogat miatt választotta, és az évtizedek során több különböző modell is viselte ezt a számot. Csakhogy ezek között óriási a szórás.

Van köztük „olcsóbb”, pár tízmillió forintos klasszikus is – és ott van a GTO, ami egészen más liga. A típusból mindössze néhány tucat készült (36 darab), és hosszú ideig a világ legdrágább autójának számított.

I dropped an Uber passenger off at the house of the owner of the actual Pistachio 250 GTO ($35 million just sitting in the driveway 😳)
by u/EmptyPocketsXotics in Ferrari

„Csak úgy ott állt a felhajtón”

Az Uber-sofőr beszámolója szerint nem egy múzeumban vagy zárt garázsban látta az autót, hanem teljesen hétköznapi környezetben:

„Letettem az Uber-utasomat a háznál, ahol egy igazi Pistachio színű 250 GTO-tulaj lakik. 35 millió dollár csak úgy ott állt a kocsifeljárón.”

Már önmagában ez is abszurd látvány, de még furcsábbá teszi a helyzetet, ha tényleg az utasé volt az autó. Hiszen akkor felmerül a kérdés: miért hív valaki Ubert, ha a garázsában ott áll egy több tízmillió dolláros Ferrari?

A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: az ilyen értékű autók gyakran inkább befektetések vagy gyűjtői darabok, mintsem napi használatra szánt járművek. Egy 250 GTO-val nem ugranak le a boltba kenyérért és tejért, már csak azért sem, mert minden megtett kilométer milliókat égethet el az értékéből. Így aztán teljesen reális, hogy a tulaj inkább hív egy Ubert, miközben a világ egyik legdrágább autója pihen a háza előtt.

1962 és 1964 között összesen 36 darab ilyen GTO készült, közülük pedig 33 az első szériás, 3 pedig már egy frissített változat, utóbbiakról hiányzik a három elfedhető légbeömlő, és három kopoltyújuk van. A Series 3-as autókból is 3 darab készült, ezek nagyobb motorjuk miatt a 330 GTO nevet viselik. Az első szériások közül többet már az alapján építettek újjá, ha összetörtek egy versenyen, de számos autó még az eredeti formáját viseli.

Kiszállt az autóból, majd olyat látott a kocsifeljárón, amit még soha 1
Kiszállt az autóból, majd olyat látott a kocsifeljárón, amit még soha 2
Kiszállt az autóból, majd olyat látott a kocsifeljárón, amit még soha 3
Kiszállt az autóból, majd olyat látott a kocsifeljárón, amit még soha 4
Kiszállt az autóból, majd olyat látott a kocsifeljárón, amit még soha 5
25 fotó

A 250 GTO alapját egészen kis darab csövekből kézzel hegesztett, kalitkaszerű csőváz adja. Itt nincsenek préselt lemezek, merevítések vagy ponthegesztett, sorozatgyártott elemek, minden 250 GTO kézzel készült, éppen ezért például a karosszériaelemeik nem biztos, hogy passzolnának, nem lehet cserélgetni őket. A borítása alumínium, amihez fakeretek adták a sablont, a lemezeket pedig angolkerékkel és rengeteg kalapálással alakították ki tökéletesre.

A 250-es széria 90 fokos hengerszögű erőforrásban egyesével – fölfelé kerekítve – 250 köbcentis hengereket találunk. Ezt a motort majdnem változatlanul emelték át a 250 Testa Rossa versenyautóból. 2953 köbcentis, hat dupla torkú Weber karburátor keveri a tökéletes arányú benzin-levegő keveréket a tizenkét henger számára. Kereken 300 lóerőt teljesít 7500-as fordulatszámon és 294 Nm nyomatékot 5500-nál, ami 5,5 másodperc alatt gyorsítja álló helyzetből 100-ra, és az autó el tudja érni a 280 km/h-s tempót.

Néhány éve élőben láthattunk egy Ferrari 250 GTO-t: