Lehet, hogy vannak, akik cikkünk nyitóképére ránézve máris levágták, milyen autó tuningolt változatát látják, mielőtt azonban eláruljuk a választ, megadjuk másoknak is a lehetőséget a gondolkozásra. Segítségképpen itt egy csokor kép a kérdéses autóról, galériába szedve:
Ha amerikai autóra tippeltél, nem jártál messze a valóságtól, de alapjaiban egy japán termékről van szó. Ez itt egy erősen átalakított első generációs Toyota Celica. 1970 és 2006 között hét generációt élt meg a Toyota négyhengeres motorral szerelt sportkupéja, mely a rali-vb-n is megvetette a lábát. Annak idején főleg az észak-amerikai piacra szánták az első generációt, ezzel kívánt válaszolni a Toyota a Ford Mustangjára de mind tengelytávban, mind motorméretben kisebbre méretezték a japánok az autójukat.
Toyota Celica egy 1972-es raliversenyen (Kép: LAT Images)
Kezdetben csak a kétajtós kupé karosszériával volt elérhető, a notchback forma különlegességei a hiányzó B-oszlopok és a Coca-Cola üveget mintázó sárvédő-szélesítések voltak. Több mint két évet kellett várni a ferdehátú liftback változatra, aztán még hármat a modellfrissítésre, amelyet a rombuszról négyzet alakúra változó első irányjelzőkről és a laposabb orr-részről lehet felismerni. Ekkor kapott új motorháztetőt, műszerfalat és üléseket, és még hosszabb tengelytávot a sportkocsi.
Egy ilyet fogott a floridai Attacking The Clock Racing műhely, akik azt tervezték, hogy az eredeti négyhengeres motor helyére egy Lexus LFA-ból származó, 560 lóerős V10-es szívót pakolnak. Ilyet azonban nem találtak, ezért egy Toyota Century limuzin V12-ese mellett döntöttek. Ezt az ötliteres, 280 lóerős motort aztán annyira felhúzták, hogy egy 10 ezres fordulatszámra képes, akár 707 lóerőt is leadni képes fenevad született.
A különleges erőforrás 12 esztergált, krómozott szívótölcsérrel rendelkezik, amelyek a motorháztetőn keresztül is láthatóak, a hatalmas erő pedig egy modern, nyolcfokozatú ZF automata sebességváltón keresztül jut el a hátsó kerekekhez. Noha a váltó automata, mégis van egy kuplungpedál az autóban, azért, hogy álló helyzetben is fel lehessen pörgetni a motort, vagy a kuplungra rárúgva bármikor túlkormányzottá lehessen tenni a Celicát.
A részletekre való odafigyelés a kocsi más részein is látszik, például a brit versenyzöld fényezésen, a festetlen és festett valódi szénszálas alkatrészeken, a szintén szénszálas kagylóüléseken, az analóg műszereken vagy épp a retró versenyfelniken, melyekre semi-slick gumikat húztak. Látványos még a nyomórudas hátsó felfüggesztés is, melynek mozgása a kalaptartón keresztül figyelhető meg menet közben.
