Minden autórajongó fejében ott vannak a kémautók. A kütyükkel felszerelt szárazföldi lopakodóegységek, James Bond különleges, átalakított autói, az Aston Martinok, BMW-k, lézerekkel, katapultülésekkel.
Ezek jól mutattak a filmvásznon, a valódi hírszerzők azonban kevésbé feltűnő autókkal indultak a küldetésekre. A hidegháború alatt a britek például menő sportkocsik helyett Opeleket használtak.
A II. világháború után a legforróbb terep Európában a Szovjetunió által ellenőrzött Kelet-Németország volt. A kémek csak úgy hemzsegtek, azonban az információszerzésnek volt egy érdekes módja. A fedett ügynökök mellett voltak hivatalosan, a határon átengedett katonai alakulatok. Ezeknek a misszióknak kvázi diplomáciai státusza volt, azaz a katonai vagy polgári rendőrség akadálytalanul mozoghatott.
A speciálisan felkészített Opelekből rengeteget elhasználtak a hidegháború során, fogyóeszköznek számítottak, volt, amit „baleset” ért a szovjet oldalon. (Fotó: Mehner/ullstein bild via Getty Images)
Erről még a háború után, a vasfüggöny teljes megvalósulása előtt döntöttek a náci Németországot legyőző hatalmak.
A britek különleges osztaga a BRIXMIS elnevezést kapta, de volt az összes szövetséges államnak saját csoportja. A briteké volt a legnagyobb kontingens a MotorTrend írása szerint 31 aktív kémmel, messze megelőzve még a 14 tagú amerikai hírszerzési osztagot is.
A határon hivatalosan áthajthattak, de hogy utána mi történt, az már kőkemény hidegháborús kémharc volt. Fotó: Mehner/ullstein bild via Getty Images
Küldetéseik különlegessége volt, hogy katonai uniformist viseltek, de fegyvertelenek voltak, és a helyi kémek által követve, de szabadon közlekedhettek egész Kelet-Németországban. Természetesen a diplomáciai küldetéseik lényege az információgyűjtés volt: fotóztak, hangfelvételeket készítettek, értékes infókat gyűjtöttek be.
Flottájuk egy részét Range Roverek alkották, ezek szállították a nagyobb helyet igénylő felszereléseket, és elboldogultak terepen. Viszont rém megbízhatatlanok voltak, és szovjet oldalon lerobbanni nem volt épp életbiztosítás.
Gyakran terepen zajlottak a küldetések, ezért kellett az összkerékhajtás és a terepgumi. (Fotó: rafjever.org)
Meglepő módon a leghatékonyabb járművek a BRIXMIS alakulatnál a négyajtós összkerékhajtású Opel Admiral és Senator típusok voltak. Messziről Volgának látszottak, nem szúrták ki azonnal, mint a tipikus bakancsformájú Range Rovert.
A gyári konstrukciót ráadásul átalakították a speciális küldetésekhez, az autók teljes haspáncélt és motortéri páncélozást, nagyobb, 180 literes üzemanyagtartályt, külön kapcsolható kiegészítő fényszórókat, matt fényezést és Pirelli Cinturato M+S terepjárógumikat kaptak.
Ma már múzeumban állnak a titkos küldetés utolsó megmaradt példányai. (Fotó: Wikimedia Commons)
Az autók feláldozhatók voltak, általában 60 ezer kilométerig hajtották őket, majd a komoly igénybevétel miatt mehettek a roncstelepre. Belül a hátsó részt elfüggönyözték, az ajtókat pedig mindig zárva tartották, ha ültek az autóban, ha nem.
A konstrukció soros hathengeres motorja 165 lóerős volt, ami elég volt arra, hogy eltűnjenek a korabeli szovjet típusok elől, ha forróvá vált a talaj. Ahogy az egyre nagyobb felbontású képet készítő kémműholdak megjelentek, úgy lett egyre feleslegesebb az ilyen bevetések alkalmazása. Az autókat a britek végül átadták a Bundeswehrnek, akik egyszerű hivatali járműként használták azokat.
