A Ferrari atyja, Enzo Ferrari mindig híres volt arról, hogy a motort tartotta az autó fundamentumának. Ez volt az alap, a szív, a lényeg, ami köré jött a sallang, a mellékes kisegítők tömkelege, amelyek tulajdonképpen csak segítették kiteljesedni a motor szellemét.

Ezért az eredeti motor kidobása tulajdonképpen a márka hagyományainak arcul köpése. Kevesen vállalják be, de akik megteszik, azok pont ezért számítanak 15 másodperc hírnévre. 

Mike Burroughs ezen kevesek közzé tartozik. Az amerikai autóépítő vásárolt egy sárga Ferrari 308 GTBi-t, és az eredeti V8-as helyett belefogott a Honda egyik legjobb négyhengeresének beépítésébe. Ha praktikus szempontokat nézünk, abszolút igaza van.

Szentségtörés? – Kidobta a Ferrari motorját, helyére egy Honda-blokkot épít 1

A Ferrari 2,9 literes nyolchengerese ritka, nehéz hozzá alkatrészt szerezni, szervizelni sem egyszerű, és mindössze 202 lóerőt tudott új korában (a karburátorosok 250 lóerő körül teljesítettek, ebben viszont már a Bosch K-Jetronic befecskendezés dolgozott). Igaz, turbókkal lehet növelni a teljesítményt, de az csillagászati összegbe kerülhet. 

Szentségtörés? – Kidobta a Ferrari motorját, helyére egy Honda-blokkot épít 2Szentségtörés? – Kidobta a Ferrari motorját, helyére egy Honda-blokkot épít 3

Ezért jön a helyére a Honda 2,4 literes K24A2, ami gyári kivitelben tudja azt, amit a Ferrari blokkja. Erre jön még a turbósítás, ami gyakori, és jól bejáratott tuning ezeknél az erőforrásoknál, amivel garantálható a 350-400 lóerős teljesítmény. 

Könnyebb, erősebb, olcsóbb, egyszerűbb szerelni. Ez annyi érv, hogy megérje kitépni egy Ferrari szívét?