2004-ben váltotta a Ferrari F430-as a korábbi gömbölyded vonalú 360-ast, mára pedig ez lett az elérhető árú modern, középmotoros olasz sportautó. Sokan épp ezért nem is kedvelik annyira, hiszen már nem annyira exkluzív és különleges. Nekem viszont továbbra is az egyik kedvencem marad, még akkor is, ha ezt most ilyen unalmas szürke és belül még annál is fantáziátlanabb fekete.

Formáját a Pininfarina jegyzi, egész pontosan az autóipar egyik legsokoldalúbb formatervezője, Frank Stephenson rajzolta az F430-as vonalait. A legfőbb cél az volt, hogy aerodinamikailag fejlettebb legyen elődjénél. Sikerült csökkenteni a légellenállást és egyúttal növelni a leszorítóerőt, mindezt lefalazott beömlők és ágaskodó légterelők nélkül. Több múltidéző elem is került rá, mint az első lökhárító oválisai a Ferrari 156-os F1-es versenygépről vagy a Testarossa ihlette tükrök.

Bármikor szívesen látnám a kéziváltós Ferrari F430-at 2

4308 köbcentis, szívó V8-as motorját nem csak a középmotoros Ferrariban, hanem orrmotoros Maseratikban is használták (GranTurismo és Quattroporte), itt 8500-as fordulaton 490 lóerőt üvölt ki magából és 465 Nm nyomatéka van 5250-től. A legtöbb esetben a kormányról is kapcsolható hatgangos F1 váltó van az F430-asokban. Ebben viszont a csodálatos, nyitott fém kulisszás kézi, ami önmagában is egy gyönyörű alkatrész.

Bármikor szívesen látnám a kéziváltós Ferrari F430-at 3

310 km/órás sebességgel lehet a Ferrari F430 Spiderrel autózni és elvileg 4,1 másodperc alatt gyorsul álló helyzetből 100-ra. Ezt a kéziváltóval valószínűleg lehetetlen hozni, de ez talán nem is számít. Ez a több mint 70 millióért árult autó már valószínűleg gyűjtői darab lesz, hiába reménykedek benne, hogy megmarad élvezeti cikknek.

Forrás: Classic Driver