Tökéletes legyen és korhű, a színe pedig az ezüstön kívül bármi lehet. Mindössze ennyi kérése volt a sirályszárnyas tulajdonosának, amikor leadta az autót restaurálásra az angol műhelybe. A 300 SL gazdája egyébként bíráskodni is szokott a neves Pebble Beach Concours d’Elegance autós szépségversenyen is, így bőven van rálátása, milyen is a jó veterán.

Mindennél értékesebb az eredeti állapot, de mindig öröm olyan 300 SL-t látni, ami nem feltétlenül a vitrinnek készül és ehhez remek alap volt az 1957-es autó. Már csak azért is, mert ez a 300 SL valami miatt a Roadster elejét, függőlegesen álló fényszóróit és hátsó lámpáit kapta. Ezt alakították vissza a hagyományos, körlámpás fazonra, de a lökhárítókat ledobták róla, akárcsak a korabeli versenygépekről.

Mindegy, csak ne ezüst legyen 2

Ködös az autó előélete, de a bontás után azt feltételezték, hogy a sirályszárnyas Mercedest valószínűleg összetörték és egyszerűen a Roadster alkatrészeivel javították meg. Több mint 60 éves az autó, de az alváza egészen jó állapotban volt, de így is elképesztő mennyiségű pénzt és munkaórát öltek bele. Az egyik legkényesebb pont az ajtók beállítása volt.

Mindegy, csak ne ezüst legyen 3

3,0 literes, sorhatos motorja szinte új, annyira átfogó kezelésen esett át. A restaurálás során fontos szempont volt, hogy még hosszú ideig megbízhatóan üzemeljen az SL. A hathengeres motor egyébként nagyjából 218 lóerőt tud és a remek aerodinamika miatt akár 260 km/órával is repítheti az egyik legszebb Mercedes sportautót.

Mindegy, csak ne ezüst legyen 4

Korszakhoz passzoló Horizon blue nevű pasztelles halvány kék fényezést kapott az SL, a beltér pedig kék bőrrel kárpitozott, az üléseket szintén kék kockás szövettel húzták be. Ebből a színvilágból emelkedik ki a csontszínű kétküllős kormány és a váltógomb. A gyönyörű autó azóta is hibátlanul üzemel.