1952-ben jelent meg az első 250-es Ferrari, mégpedig azzal a céllal, hogy megszorongassa a sirályszárnyas Mercedes W194-est a versenypályán, később aztán Max Hoffman amerikai importőr nyomására készült utcai változat is belőle. A 250 S egyenesben nem tudta felvenni a versenyt a Mercedesszel, de a hegyi futamok kanyarjaiban ügyesebben mozgott, ezért a Vignale karosszériás Ferrari nyerte a Mille Migliát.

A Ferrari 250 SWB az autó, amiért megéri milliárdosnak lenni 1
A Ferrari 250 SWB az autó, amiért megéri milliárdosnak lenni 2

A Ferrari 250 SWB az autó, amiért megéri milliárdosnak lenni

A Ferrari 250 SWB az autó, amiért megéri milliárdosnak lenni

A Ferrari 250 SWB az autó, amiért megéri milliárdosnak lenni 19
A Ferrari 250 SWB az autó, amiért megéri milliárdosnak lenni 20
A Ferrari 250 SWB az autó, amiért megéri milliárdosnak lenni 21
A Ferrari 250 SWB az autó, amiért megéri milliárdosnak lenni 22
A Ferrari 250 SWB az autó, amiért megéri milliárdosnak lenni 23
A Ferrari 250 SWB az autó, amiért megéri milliárdosnak lenni 24
A Ferrari 250 SWB az autó, amiért megéri milliárdosnak lenni 25
A Ferrari 250 SWB az autó, amiért megéri milliárdosnak lenni 26
A Ferrari 250 SWB az autó, amiért megéri milliárdosnak lenni 27
A Ferrari 250 SWB az autó, amiért megéri milliárdosnak lenni 28
A Ferrari 250 SWB az autó, amiért megéri milliárdosnak lenni 29
A Ferrari 250 SWB az autó, amiért megéri milliárdosnak lenni 30
A Ferrari 250 SWB az autó, amiért megéri milliárdosnak lenni 31
A Ferrari 250 SWB az autó, amiért megéri milliárdosnak lenni 32
A Ferrari 250 SWB az autó, amiért megéri milliárdosnak lenni 33
A Ferrari 250 SWB az autó, amiért megéri milliárdosnak lenni 34
Fotó megosztása:

Mind közül kétség kívül a 250 GTO a legismertebb és a legértékesebb változat, de a korábbi Ferrari 250 SWB sem véletlenül milliárdos érték. Az 50-es évek végén megjelent autót Giotto Bizzarrini, Carlo Chiti és a fiatal Mauro Forghieri tervezte. Éppen az a csapat, akik később a GTO-t is alkották. A 2,4 méteres tengelytávú alvázra épített autó minden tekintetben hagyományos Ferrari. Nem csak a szívdöglesztő formája miatt.

A Ferrari 250 SWB az autó, amiért megéri milliárdosnak lenni 35

Ez volt az első Ferrari GT, melyen négy tárcsaféket használtak. A könnyű karosszéria alá remekül hangolt futómű került, az orrába pedig a 3,0 literes, Colombo V12-es motor, három duplatorkú Weber karburátorral. Beállítástól függően akár 280 lóerőt is kiénekel magából 7000-es fordulaton, amivel már nagyon könnyen viszi a 960 kg-os 250 SWB-t. Neve egyébként a rövid tengelytávra utal (short wheelbase).

A Ferrari 250 SWB az autó, amiért megéri milliárdosnak lenni 36

Kétféle modellhez lehetett hozzájutni, melyek közül az acélkarosszériás Lusso jelentette az utcai változatot, a versenypályára szánt verziók viszont könnyebb, alumínium elemekből épültek. A 250 SWB vonalait Pinin Farina rajzolta, a megvalósítás pedig hagyományosan a modenai Scaglietti asztala volt. Mind közül a 2563GT alvázszámú autó 1961 áprilisában hagyta el a gyári gyártósort, ez volt a 78. darab.

A Ferrari 250 SWB az autó, amiért megéri milliárdosnak lenni 37

Májusban adták át első tulajdonosának Olaszországban, akkor még Grigio Conchiglia (kagyló szürke) fényezéssel és vörös Connolly bőrkárpitozással. Két évvel később vette meg az autót a svájci Daniel Siebenmann, aki BE74827-es rendszámmal regisztrálta Bernben a 250 SWB-t és még versenyeken is indult vele. A 70-es évektől kezdve aztán sorra cserélődtek a tulajdonosok a Ferrari életében és a színe is a jellegzetes pirosra változott, az utasterét pedig fekete bőrbe kötötték.

A Ferrari 250 SWB az autó, amiért megéri milliárdosnak lenni 38

Tökéletesen felújítva igazi mesés veterán, méghozzá milliárdos értékben, mely nem csak a Concours d’Elegance-okon mutat jól, hanem a hasonló nyugdíjas sportautóknak rendezett versenyeken is. Csak egy vaskos bankszámla kell hozzá, mert bőven 2 milliárd forint feletti érték egy ilyen gép.