A kétezres évek elején a túraautó-kupákban megszokott látvány volt az Alfa Romeo 156, több sorozatban is szerepeltek a gyári típus alapjaira épített versenygépek. Kiviteltől függően 270-300 lóerős teljesítménnyel igazi versenyautók voltak, ez a piros prototípus viszont messze túlmutat a túraautózás szabályain. 

Enzo Coloni olasz versenyistállója építette, és mivel javarészt formaautókkal foglalkoztak, az Alfa 156 is gyakorlatilag egy ilyen prototípus, csak kapott egy gyári típusra emlékeztető héjat.

Meglepően durva technika rejlik ebben az Alfa Romeóban 1

Alumínium és szénszálas műanyag a váz, a pilóta középen ül, mögött helyezkedik el közvetlenül a V6-os motor hosszában. Gyakorlatilag egy Formula autó, ami kapott egy gyári típusra emlékeztető héjat. A DTM is lehetett volna ilyen…

A sosem volt  FIA Group-E Formula Libre sorozatra létrehozott autót hajszál választja el a Forma-1-es teljesítménytől, a középen ülő vezető mögött a gyártó egyik legendás motorja, a háromliteres V6-os Busso blokk ül, és teljesít körülbelül 500 lóerőt. 

Meglepően durva technika rejlik ebben az Alfa Romeóban 2Meglepően durva technika rejlik ebben az Alfa Romeóban 3

Ehhez egy hatsebességes, saját fejlesztésű szekvenciális sebességváltó tartozik, a futóművet az Eibach és a Coloni közösen fejlesztette. A menetteljesítmények lenyűgözőek, papíron a 900 kilogramm tömegű gép két másodperc alatt éri el a 100 km/órát, és kilenc másodperc alatt a kétszázat, a vége pedig valahol 300 km/óra felett van. 

A cél feltehetően a gyáriak támogatásának megnyerése volt, ha a Coloni ilyenre képes, akkor érdemes lehet pénzt fektetni egy versenyprojektbe, ám a tervek nem valósultak meg, az Alfa Romeo 156 Coloni S1 egyedi szörnyeteg maradt.

Forrás: Alfa Romeo