Azt mondják, a háború jót tesz a gazdaságnak. Ez igaz is, ha az agresszorok oldaláról nézzük a dolgot, de egyetlen megszállott országban sem szokás tapsikolni, hogy hurrá, most végre lesznek munkahelyek.

Ez történt Franciaországban is. A II. világháború kitörésekor a Peugeot ismét beindította haszonjármű-gyártását, de aztán jött a német megszállás, és megállt minden. A háborús gépezet rátette a kezét az üzemanyagra, az acélra és a gumira is. Autóra viszont szükség volt, ezért a Peugeot leporolta a húszas évek végén folytatott kísérleteit, és olyan autót épített, amilyet még soha.

A VLV (Voiturette Légère de Ville, azaz könnyű városi gépkocsi) rettentő pici volt, benzin helyett pedig áram hajtotta. Vékony acéllemezből sajtolt, önhordó karosszériáját mindössze két rudazat merevítette – ez elég is volt, hiszen a kocsi nem nyomott többet 350 kilónál. Ennek a felét az akkuk tették ki. Az orrban elhelyezett 48V-os, 82 amperórás akkucsomaggal akár 80 kilométert meg lehetett tenni egyetlen feltöltéssel. A 3,5 lóerős villanymotorral 35 km/óra sebességre gyorsíthatott a kétszemélyes apróság vezetője. Ezzel alig volt lassabb, mint a vele azonos hosszúságú (2,7 méter) és tömegű (350 kg), 1905 és 1916 között gyártott Peugeot Bébé. Hogy közben eltelt huszonöt év? Hát ez van…

A VLV szériaverziója 1941 márciusában mutatkozott be. A hátsókerék-hajtású járművel „kényelmesen közlekedhetünk a városban és külvárosokban. Ebben a környezetben elegendő a sebesség: a Peugeot elektromos automobiljával olyan gyorsan haladhatunk, mint egy gyakorlott kerékpáros, ugyanakkor a legkisebb fáradsággal sem jár használata” – írta a gépkocsiról a korabeli sajtó.

Villanyautót szült a franciáknak a háború 2

Esőben beszállni? Na, még mit nem!

Hiába bánt takarékosan a nyersanyagokkal a VLV, sorozatgyártása így sem tudott beindulni, hiába volt nagy kereslet a 2,67 méter hosszú, 1,21 méter széles apróság iránt. A kocsi elöl és hátul egyaránt keresztben elhelyezett laprugókon rugózott. Ha a fotók alapján háromkerekűnek véled, nem hibáztatunk: bár hátul is két kereket kapott, nyomtávja mindössze 25 centiméteres volt. Cserébe egyszerű volt vezetni: csak a gázpedált kellett nyomnia a sofőrnek, váltani nem.

Két év alatt mindössze 377 darab készült az autóból, azután utolérte a megszállás végzete: felső utasításra leállt a gyártása. Bár technikája és konstrukciója a kényszerhelyzet ellenére modernnek számított, a kisméretű jármű a háború után már nem volt fontos, így gyártását soha nem indították újra. Sokaknak mégis ismerős lehet a formája: 2009-ben a Peugeot BB1 tanulmányautóban született újjá a picur.

Villanyautót szült a franciáknak a háború 3

Forrás: Peugeot