A török tejfoglopót sosem az íze miatt bontogattuk lázasan, a gránitkemény kaucsuk mellé csomagolt műanyag fecni lebegett a szemünk előtt. Mert megvolt az esély, hogy felbukkan az ász, a mindent vivő Vector W8.

A papíron jól mutató szupergép atyja Gerald Wiegert volt, egy igazi kaliforniai álmodozó, fejében az ötlettel, hogy ő bizony megépíti minden idők legsikeresebb sportautóját, és az olaszok térden csúszva könyörögnek majd a receptért. A hetvenes évek reszelgetése után az első járóképes prototípus 1980-ra látott napvilágot.

A W2 elnevezésű csoda 600 lóerőt és 800 Nm nyomatékot ígért a Chevrolet V8-as duplaturbóval feltöltött blokkjából. Az elöl független, aszimmetrikus kialakítású, hátul Panhard rögzítőrúdas DeDion híddal ellátott futómű nem állt a helyzet magaslatán. Az autó lélegzetelállító ék alakja fogott ki a felfüggesztésen, 200 km/óra felett az orr már felszállásra készült, ahelyett, hogy az aszfalthoz tapadt volna.

Ez a fenevad volt a Turbo rágó mindent vivő ásza 1

Az egyetlen létező W2-ben durván 160-180 ezer km van, és állítólag a mai napig teljesen működőképes. A sajtó neves képviselői egyébként imádták a különös prototípust, igaz, kevesen jutottak a közelébe.

Ez a fenevad volt a Turbo rágó mindent vivő ásza 2

Szerencsére az összes hibát örökölte az 1989-ben bemutatott főműve, a Vector W8 is. Hiába tömték tele a hadiiparból származó kütyükkel, kapcsolókkal és szénszálas elemekkel, amikor a lemezek alatt egy igazi amerikai matuzsálem, a Chevrolet 5,9 literes, ikerturbós V8-asa duruzsolt. Bár irgalmatlan teljesítményre volt képes, a 625 lovas ménest ugyanúgy visszahúzta az elbaltázott aerodinamika, mint elődjét.

Ez a fenevad volt a Turbo rágó mindent vivő ásza 3

A Caranddriver oldalán tanulságos cikk olvasható az Egyesült Államokban nagy névnek számító magazin teszt-próbálkozásáról. Két W8-ast kaptak, ezekből az egyik már a fotózáson lerohadt, a háromsebességes automata adta meg magát, a másik a tesztpálya lazább próbáin (pl. végsebesség) kezdte el forralni a vizet.

Ennek tükrében vicces a gyári közleményben megadott 354 km/h-s végsebesség, nem is merte (tudta) senki kipróbálni. Ráadásképp hiába hangoztatták a páratlan tartósságot, a kopó alkatrészek, tömítések silány minősége miatt még a 17 legyártott darab is állandó problémákkal küszködött. A negatív vélemények megtették hatásukat, nem akadt olyan őrült gazdag, aki félmillió dollárt áldozott volna a W8-ra.

Ez a fenevad volt a Turbo rágó mindent vivő ásza 4

1993-ra húzták le a rolót, de azért résnyire nyitva hagyták, hiszen a Vector tulajdonképpen nem tűnt el, csak átalakult. Küszködött vele pár évig az indonéz Megatech, majd az ezredforduló táján újra az alapító került képbe.

A zakkant hozzáállás nem változott, aktuális lázálma, a WX8 egy 10 literes motorral szerelt 1850 lóerős “hipersportautó”, 495 km/h-s végsebességgel. Bár még csak pár megmosolyogtató minőségű kép található a modellről, szívesen fogadják a vakmerő milliomosok előrendeléseit.

Forrás: Vezess
Kapcsolódó címkék: Vector w8